A

Ausztrál kelpie

Az ausztrál kelpie az európai kutyakedvelők számára talán a legismeretlenebb ausztrál pásztorkutya fajta. De az ausztráliai pásztorok és marhatenyésztők nem csak jól ismerik, hanem nagyra is becsülik fáradhatatlan munkakedve miatt. Az ausztrál kelpie nagyon jól alkalmazkodott az ausztráliai munkakörülményekhez, munkakedve meg van, legyen nyári hőség, vagy téli hideg. Figyelemreméltó az is, hogy nagyon jól alkamazkodnak az adott ország klímájához és körülményeihez.

Eredete

Az ausztrál kelpie skót bevándorlók kutyáitól származik (a rövidszőű colleiktól). A kutyák nagyon gyorsan és jól alkalmazkodnak új környezetükhöz, és a farmerek hamar megkedvelték kiváló munkája miatt. A európába behozott kutyákat keresztezték más európai kutyafajtákkal, főleg angol és skót kutyákkal. A kelpie szó a skótok ősi nyelvén vizí szellemet jelent.

Testfelépítése

Testfelépítése szögletes, mellkasa mély, de nem széles, bőre feszes. Feje rókáéra emlékeztet, spiccszerű, arcorri része valamivel rövidebb a koponyánál. Határozott stop és enyhén domború konya jellemzi. A kelpie harapása ollós. A kanok magassága 46-51 cm, a szukáké 43-48 cm. Sűrű aljszőrzetét rövid, durva tapintású fedőszőrzet takarja. Ez így együtt kiválóan ellenáll az időjárás viszontagságainak. A kelpie a következő színekben elfogadott: fekete, csokoládébarna, vörös, fekete-cserbarna, vörös-cserbarna, őzbarna, szürkéskék. Szeme sötétbarna, füle feláll. Farka hosszú, lelóg. Szőrzete viszonylag rövid, sima, kemény. Színe fekete, vörös, őzbarna, illetve fekete-sárga vagy vörös-sárga foltos.

Viselkedése

Óriási munkakedvvel rendelkezik, de nagyon önálló, olykor makacs kutya, így városi hobby-tartásra nem kifejezetten ajánlott, mert ilyen körülmények között lehetetlen munkakedvét kielégíteni. A kelpie amúgy kellemes és különösen családi kutya: intelligens, vidám, aktív, kitartó, ragaszkodó – mindig kész arra, hogy a számára kitűzött feladatot a gazda megelégedésére végrehajtsa. Mindenesetre mint juhászkutya szereti az önállóságot. Az unalmas, egyhangú élet a hátsó udvarban vagy az ágyon heverészve, gyûlölt dolog a számára. Az aktívan dolgozó vonalakból származó kelpiek csak juhászok kezébe valók, mivel olyan magas a terelési ösztönük, hogy azt egy egyszerû kutyatartó nem tudja kielégíteni. Hatásos „pótlék” az agility, de ismerünk mentôkutyaként vagy terápiás kutyaként dolgozó kelpiet is. Türelmük és kitartásuk olykor végtelennek tûnik. A kelpie nem kedveli, sôt lenézik a kemény nevelési módszereket, anélkül, hogy túlságosan érzékeny lenne. Ezek a kutyák intelligenciával, sokszínû feladatokkal és örömmel akarnak dolgozni, a gazda által állított kreatív feladatoknak önfeláldozó módon próbálnak megfelelni. Nagyon gyors a felfogóképességük, fáradhatatlanok, képesek napi 50 kilométer megtételére szusszanásnyi pihenôkkel. Teljesen munkájuknak szentelik magukat, egész nap hajtanak, gyorsak és fürgék. Képesek a birkanyáj hátán szaladni, hogy mihamarabb a nyáj elébe kerüljenek. Karámban és szabad területen egyaránt jól dolgoznak. A fajta fontos tulajdonsága a „tekintet” és a „hang”. A szemkutyák elsôsorban a legelôn dolgoznak, bizonyos távolságból ôrzik a nyájat. Pillantásukkal szinte hipnotizálják az állatokat. Az ugatók feladata a nyájak vagy egyes állatok egyik karámból a másikba hajtása. Ideális esetben egy jó kelpie mindkét feladatot képes ellátni. Napjainkban nem túl gyakori fajta. Gazdájával és családjával szemben hűséges és engedelmes. Kiváló jelző kutya, éberen vigyázza a környezetét, ha veszélyt érez azonnal ugatással jelzi. Sok mozgásra van szüksége, akkor érzi jól magát, ha futhat, hancúrozhat, labdázhat. Ha elég jól kifárasztjuk akkor nem kell tartanuk a külön utjaitól. Eredetileg nyájterelésre használták, ezért őseitől rendkívüli kitartást és fáradhatatlan munkabírást örökölt. Szinte minden kutyás sportban kiválóan teljesít. A kelpie jól megfér a fajtársaival. Megfelelő szocializáció esetén a háziállatok is teljes biztonságban vannak. A gyerekeket szereti, idegenekkel szemben barátságosan viselkedik. Szőrzete nem igényel különösebb gondozást. Rendkívül értelmes kutya könnyen és gyorsan tanul. Igyekezzünk mindig valami munkát adni neki, foglaljuk le, különben komoly galibát okozhat nekünk

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d1/Australien_Kelpie.jpg


Ausztrál pásztorkutya

Története

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Számos fajta szerepel ősei között. Közülük figyelemre méltó az első telepesek által betelepített, később elvadult dingó, amely túlságosan engedetlennek bizonyult a pásztorkodáshoz.

Külleme

Marmagassága 43-51 centiméter, tömege 16-20 kilógramm. Erőteljes, zömök testalkatú kutya. Eredetileg a marhák vásárra való hajtásában segédkezett. A hosszú és fáradságos úton hasznát vették bámulatos kitartásának, állóképességének, sokoldalúságának. Munkáját csendben, megbízhatóan, a lehető legkisebb erőbefektetéssel végzi.

Jelleme

Természete bátor és elszánt.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ce/Naava_Kopf_2.jpg


Ausztrál selyemszőrű terrier

Kinézete

Tömör testalkatú, könnyű csontozatú terrierfajta. Egyenes, helyenként hullámos szőrzetében mérsékeleten hosszú, egyenes hátának középvonalában természetes választék alakul ki. Szőrszálainak hossza a hátoldalon a 15 cm-t is elérheti. Mancsai kicsik, jól záródók, fülei hegyesek. Koponyája a fülek között hosszú. Feje ék alakú. A fülek, s azok töve, a pofa elülső, megnyúlt része a lábakkal együtt vörös, míg háta, homloka, farka, hasa, nyaka és mellkasa halványszürke, vagy szürke színű. Marmagasság: 23 cm, tehát kis termetű kutya. Testtömeg: 4-5 kg.

Története

Angol terrierekből, köztük a Yorkshire terrier-ből és az ausztrál terrier-ből alakították ki Ausztráliában, az 1800-as években.

Természet

Határozott, barátságos társasági kutya.

Egyéb nevek

  • Australian Silky Terrier

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/38/Silkyterrier125.jpg


Ausztrál terrier

Külső mejelenése

Apró termetű, de keménykötésű, izmos eb. Feje hosszú. Szeme sötétbarna. Füle hegyes, felálló. Háta hosszú, egyenes, feszes, ágyéka erőteljes, mellkasa a könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai rövidek, egyenesek, párhuzamosak. Farkát kissé rézsútosan felfelé tartja; csonkolják. Szőrzete hosszú, de nem annyira, mint a yorkshire terrieré. Bundája kékesfekete vagy ezüstszürke, cserbarna rajzolattal, ill. vöröses homokszínű.

Eredete

Ausztráliában tenyésztették ki a yorkshire, a skye, a cairn és a norwich terrier keresztezése révén.

Jellemzői

Bátor, harcias, megbízható, kitartó, aktív.

Alkalmazása: Kiváló kotorékeb, de hazájában elsősorban arról nevezetes, hogy rendkívül eredményes patkány-, üreginyúl- és kígyóölő. Jelző- és társasági kutyaként is tartják.

Méretei

  • Marmagasság: legfeljebb 25 cm
  • Testtömeg: 4,5-6,5 kg

Várható élettartam:14 év

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/13/Australian_terrier.jpg


Auvergne-i vizsla

Eredete

Feltehetően a saint-germaini vizsla fekete-fehér változata.

Külső megjelenés

Meglehetősen nagy, elegáns küllemű kutya. Feje közepesen hosszú. Szeme sötétbarna. Füle lelóg. Háta rövid, egyenes, fara kissé lejtős. Végtagjai izmosak, párhuzamos állásúak. Farkát kétharmadára csonkolják. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe fehér alapon fekete foltos, apró fekete pettyekkel, vagy a fekete és fehér keveréke.

Jellemzői

Megbízható, barátságos, munkakedve lenyűgöző. Kitűnően állja a vadat, biztosan apportíroz. Intelligens és kitűnő szaglású.

Alkalmazása: Elsősorban szárnyasvad felkutatására használják, de kedvtelésből is tartják.

Táplálékigény: 1500 g/nap

Várható élettartam: 12-14 év

Méretei

Marmagasság: kan 57-63 cm, szuka 55-60 cm

Testtömeg: 22-28 kg

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/bb/Braque_d_Auvergne.jpg


Azawakh

Az azawakh ősi, szaharai eredetű kutyafajta.

Külső megjelenés

Karcsú, elegáns megjelenésű agárfajta. Feje hosszú, keskeny, szeme mandulavágású, színe a standard szerint "égő topázra emlékeztető". Füle lelóg. Háta rövid, egyenes, fara enyhén csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farka hosszú, vékony, mozgékony. Szőrzete rövid, selymes tapintású. Színe rőtes, vörös vagy homokszínű, fehér jegyekkel az arcorri részen, a mellkason és a farokvégen.

Eredete

A legősibb kutyafajták egyike. A tuaregek agara, akik Mali, Felső-Volta és Niger egyes vidékeit lakják. Első példányai 1972-ben kerültek Európába.

Jellegzeteségei

Villámgyors, szívós, bátor, önálló, kissé nehezen kezelhető.

Alkalmazása: őshazájában vadászkutya, Európában kedvencként tartják.

Méretei

Marmagasság: kan 64–74 cm, szuka 60–70 cm

Testtömeg: kan 20–25 kg, szuka 15–20 kg

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/2f/Azawakh_bitch_Shira-tb.jpg


B

 

Bajor hegyi véreb

A bajor hegyi véreb (bayrischer Gebirgsschweisshund) egy német fajta.

Története

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Feltehetőleg hannoveri és tiroli kopók keresztezésével alakították ki Bajorországban. Német nevében a "Schweisshund" szó vérebet jelent.

Külleme

Marmagassága 51 centiméter, tömege 25-35 kilogramm. Valamivel alacsonyabb és könnyedebb felépítésű a hasonló fajtánál, a hannoveri vérebnél. Csatázó képességét különösen nagyra tartják. Kitartóan követi a megsebzett vad nyomát, majd megállítja, ha megtalálta.

Jelleme

 

Természete mozgékony és értelmes.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/39/Posokowiec_bawarski_g%C5%82owa_rybnik_-_kamie%C5%84_pppl._jpg.jpg


Bandog

Története

A bandog valamikor régen a láncon tartott, de éjszakára szabadon engedett, nagytestű, bátor őrzőkutyák gyűjtőneve volt (banda: lánc). A középkori paraszti házak jellegzetes kutyája volt, bár konkrét fajtának nem volt nevezhető. 1960-ban, Pennsylvaniában, John Swinford állatorvos kezdte el újra kitenyészteni, mint a tökéletes őrzőkutyát. Elképzelése egy középnagy méretű, széles fejű, villámgyors mozgású és mindenekelőtt rettenthetetlen eb volt. Ezt egy meghatározott keresztezéssel kívánta elérni: egy nápolyi masztiff szukát párosított egy Amerikai pitbull terrier kannal. Swinford egy évvel a program kezdete után meghalt, ám maradtak hívei, akik folytatták a tenyésztést.

Ők már használtak egyéb nagytestű szukákat is (angol masztiff, bullmasztiff, Bordeaux-i dog, argentin dog, rhodesian ridgeback és rottweiler) az amerikai pitbull terrier (APBT) kanokkal. A tenyésztés lényege mindig is a nehéz testű szuka volt, hogy testi adottságait hatékonyabban örökítse, míg a jellem inkább pit bull-os marad. Ennek a logikának az alapján ma is minden olyan kutyát, amely az APBT és valamely molosszoid fajta frigyéből származik, az USA-ban Bandog-nak hívnak. Az American Bandog Club igyekszik összefogni a fajta híveit, s népszerűsíteni az általuk tartott kutyákat. Az eredeti (nápolyi és APBT) keresztezés hívei ma az Original Bandogge Club-ban tömörülnek.

Jellem

A Bandog őseitől csak a legjobb tulajdonságokat örökölte, ennek megfelelően kiegyensúlyozott, nyugodt és rendkívül értelmes kutya. Mint ilyen, tökéletesen alkalmas nem csak az őrző-védő feladatok ellátására, de nagyszerű társ is válik belőle. Következetes, szigorú neveléssel bármelyik - nagy - szolgálati fajtával minden tekintetben egyenértékű, sőt azokat -fizikailag mindenképpen - felülmúló kutya válik belőle.

Jellemében leginkább nagytestű felmenőihez, a rottweilerhez és a molosszerekhez hasonlít. Már-már a makacssággal határos nagyadag önérzet lakozik benne, amelyet a gazda által kiadott parancsok végrehajtására irányuló olthatatlan vágy ellensúlyoz. A gépiességet ugyanakkor oldja a terrieres élénkség és magasfokú új intelligencia, mely egyben biztosítja a hatalmas tömeg gyors és koordinált mozgatását.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/78/American_Mastiff.jpg


Barbet

Ismertető

Nem túl elegáns, kissé torzonborz megjelenésű kutya. Feje szögletes, szeme sötétbarna. Füle a fejéhez simulva lelóg. Háta hosszú, egyenes, ágyéka széles, fara kissé lejtős, mellkasa széles és mély. Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg. Szőrzete hosszú, kissé göndör. Színe fekete, szürke vagy sárgásbarna, fehér foltokkal.

Eredete

Ősi fajta; már 500 évvel ezelőtt felbukkan különböző festményeken, rajzokon a 16. században pedig részletes leírást közölnek róla. Az uszkár és a briard ősének tartják.

Tulajdonságai

Szimata nem túl jó, viszont bátor, szívós, fáradhatatlan, engedelmes kutya.

Alkalmazása

Főként vízi munkájáról nevezetes. Nagyszerű vadkacsavadász. Kétségtelen hátránya, hogy bozontos bundája gyakori ápolásra szorul, ráadásul munka közben kissé lassú, nehézkes.

Marmagasság

45-60 cm

Testtömege

15-25 kg

Alomszám

4-7 kölyök

Élettartam

12-14 év


Bearded collie

A bearded collie (szakállas collie), becenevén „bierdie”, skót eredetű kutyafajta. Skóciában már a 16. században ismerték, önálló fajtaként mégis csak 1944-ben jegyezték be. Bár eredetileg pásztorkutya volt, ma már főként családi kedvencként tartják.

Története

A bearded collie egy skót pásztorkutyafajta. Ősi feladata a nyáj terelése, vásárra hajtása és őrzése volt. A vasút elterjedése után feladata megszűnt. Már a kihalás szélén állt, amikor 1944-ben Mrs. G. Olive Willison elkezdte felkutatni a megmaradt bearded collie-kat. Ma már főként társnak, családi kedvencnek tartják, ám jellemében még mindig megmaradt a pásztorkutya-magatartás.

Megjelenése

Közepes termetű, arányos felépítésű, nyújtott testű kutya. Marmagassága: kan, 53-56 cm, szuka, 51-55 cm. Súlya 30 kg. Szőre hosszú, színe lehet palaszürke, fekete, barna kék és fawn (tejeskávé színű) fehér jegyekkel, vagy anélkül. A szőr durva tapintású. Lábai párnásak, vaskosak. Mozgása rugalmas és könnyed, szinte száll a levegőben, lobogó szőre pedig impozáns külsőt kölcsönöz a kutyának.

Jelleme

Végtelenül kedves, barátságos, gyermekszerető, hűséges kutya. Imádja az embereket, nem félénk, nem bizalmatlan. Nagyon ragaszkodó, őrzi és védelmezi gazdáját. Szeret utazni, kirándulni. Rengeteg foglalkozást, sok változatosságot igényel, csak így marad kedves és játékos. Neveléséhez nagy türelemre van szükség, mert igencsak szeleburdi. Házőrzésre nem alkalmas, de nagyon jó jelzőkutya és szükség esetén bátran védelmezi gazdáját.

Igényei és ápolása A beardie szőre rendszeres ápolást igényel, hetente egyszer át kell fésülni dús szőrzetét. A fésülés meglehetősen sok időt vesz igénybe és nagyban megkönnyíti egy ápolóasztal. Ajánlott havonta megfürdetni kutyasamponnal, és kéthavonta kozmetikushoz vinni, hogy rendbeszedjék a szőrzetét. Nagy mozgásigényű kutya, nem elég levinni a parkba, naponta több óra sétáltatást igényel és futtatni is kell. Aránylag egészséges fajta és átlagosan 15 évig él. Bár tartása hely- és időigényes, aligha választhatunk nála kellemesebb és hűségesebb társat.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9c/Bearded_Collie_600.jpg


Beagle

Története és használata

A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik Angliában. A beagle a kopók egyik legősibb fajtája, melynek jelenlegi megjelenését Angliában alakították ki. Elnevezése valószínűleg méretéből adódik, a kelta, óangol beag, begle szóból ered, melyre a legkisebb kopófajtaként rá is szolgál. Már a 3. századi krónikák is említenek olyan kutyát, melyet apróvadas vadászatra használtak. A fajta neve a 15. században bukkan fel először írott szövegben, később többek között Thomas Bewick ír 1790-ben a legkisebb kopóról, mely fáradhatatlan a vadászatban és ugatása lágy, dallamos. Közvetlen őse nagy valószínűséggel a 17. században kitenyésztett harrier /nyulászó/ kopók között keresendő. Ezen kopók számtalan különböző fajtájának összeolvadásából létrejött néhány fajta egyike lehetett a beagle közvetlen őse. Hazájában jellemzően nyúlvadászatra használták, párban vagy kisebb falkában. Az idők folyamán azonban fokozatosan megváltozott a vadászat célja, átalakult a beagle falkás vadászat, a beagling. Míg korábban az élelemszerzés, napjainkra az elsődleges cél a sport lett, a zsákmány elejtése helyett a mozgás öröme. A fajta egységes tenyésztésének kezdete 1890-re, az Angol Beagle Club megalakulására datálható. A beagling Anglián kívül az Egyesült Államokban is igen elterjedt, ahol a kedvező körülmények miatt /hatalmas, szabad területek/ a mai napig sokan űzik. A vadászat eredeti céljának megváltozásával átalakult maga a beagling is. Ott ahol lehetőség van e neves sport űzésére /Magyarországon tilos a kopózás minden formája/, ott a beagle tulajdonosok egyesületbe tömörülve területet bérelnek, ahol nyulakat tenyésztenek. A versenyeken a beagleket párokba sorsolják, és úgy engedik a nyúl nyomába, viszont nem cél, hogy a nyulat el is kapják. A bírók a kutyák munkájának pontosságát, stílusát értékelik, figyelembe véve, hogy a nyomról bármikor visszahívhatónak kell lenniük, és a kettő közül a jobb jut tovább. Nagy tömegbe együtt tartva sem marakszik a falkatársaival, s ezért kísérleti állatként az orvostudomány is szívesen használja. Bigli2.jpg

Kiváló szaglása miatt Amerikában a rendvédelmi szerveknél (határőrség, rendőrség) is alkalmazzák. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium Beagle Brigade néven külön egységet tart fenn belőlük.[1]

II. világháború előtti időszakban még nem volt beagle Magyarországon. A Magyar Ebtörzskönyv első beagle bejegyzése egy 1971-es születésü, import kan a MET (vegyes fajta) 3904 számú kutyája. Az első beagle kiskutyák – Maverick M. – 1979-ben születettek hazánkban C törzskönyvű szülőktől.

A beagle megjelenése

A beagle népszerűségét részben sokszínűségének köszönheti, hiszen nincs két, akár csak látszólag is, egyforma belőle. Változatosságának forrása a fehér szín egyedenkénti igen eltérő aránya. A színskála egyik végén a szinte teljesen fehér, egy-két halvány cserszínű folttal ékesített példányok, a másik végén pedig azon egyedek találhatók, melyeknek csak a farkuk vége és mancsuk fehér. A beagle standardja csak a farokvég kötelező fehérségét írja elő, melynek oka, hogy éneklő ugatásán kívül csak az izgatottan remegő farokvég árulja el a nyomon lévő beagle helyét a magas fűben, aljnövényzetben.

Alapvetően bicolor és tricolor beaglet különböztetünk meg. A tricolor vagy háromszínű beaglet, fekete háttakaró, cserszínű fej és végtagok jellemzik, fehér foltokkal a fejen, a hastájon és a farokvégen. Fontos megjegyezni, hogy nincs semmiféle előírás a három szín elkülönülésére, arányára vagy árnyalatára. Ez nem véletlen, ugyanis a színek aránya életük során folyamatosan változik, a fekete-fehéren született kölykön csak később alakulnak ki a világosabb foltok. A fekete és fehér szín mellett megjelenő harmadik szín a világossárgától a cserszínig, a téglavörösig bármilyen árnyalatot felvehet. Érdekes ugyanakkor, hogy azokat a beagleket is tricolornak nevezzük, melyeken csak egész minimális, épp csak egy foltnyi, fekete szín található.

A bicolor vagy kétszínű beagleken a fehér mellett csak a cserszín van jelen. Sokan nevezik fehér-aranynak is e színtípust, hiszen a cser-, sárgaszín árnyalata emlékeztet a golden retriever színére. A bicolor egyedeknél is igaz, hogy a sárga szín árnyalatára, élénkségére és elhelyezkedésére semmilyen előírás sincs, kivétel, hogy a farokvégnek mindenképpen fehérnek kell lennie. Születésükkor a bicolor beaglek teljesen fehérek, a sárgásbarna foltok csak később alakulnak ki.

A beagle standard szerinti megengedett magassága 33 cm (13 inch) és 41 cm (16 inch) között van. Jellemző súlya, mely erősen függ a magasságától és a nemétől is 10-18kg között van. Várható élettartam: 12-15 év, de ismernek 18 éves beagle matuzsálemet is.

A beagle tartása

A beagle intelligens, jó idegzetű eb, melyet végtelen türelem és a gyerekek rigolyái iránti megértés jellemez. Legendásan szelíd fajta. Kiváló tulajdonságai az évszázados tudatos tenyésztő munka eredménye. Korábban a kennelekben nagyszámú kutya élt együtt, így kiemelt szempont volt az agresszivitástól teljesen mentes és a falkarangsor iránt érzéketlen egyedek tovább tenyésztése. Sokoldalú jó tulajdonságainak hála (jó orrú, kiváló tájékozódó képességű, nyugodt, kiegyensúlyozott és kitartó), a legkülönbözőbb tartási igényeket is kielégítheti. Fontos azonban megjegyezni, hogy későn érő fajta, ezért ne bánjunk vele soha igazságtalanul, ne bántsuk fölöslegesen.

Gyorsan és könnyen tanul, feltéve, hogy pozitív megerősítést kap. Ez alatt azt kell érteni, hogy a túlzott fegyelmezés, a következetlenség a beagle-ből konokságot, makacsságot vált ki. Sok gazda, pláne az „újkutyás” gazdák panaszkodnak arra, hogy kutyájuk nevelhetetlen, a fejükre nőtt. A probléma minden esetben a gazdában, illetve környezetében keresendő. A következetlenség (a gazda leszidja, a gyerekei megszeretgetik), a kutya folyamatos büntetése (a legkisebb „vétségért” is verést kap) felébreszti a beagle konok énjét, melynek nagy hasznát veszi a vad követésénél, de kellemetlen lehet családi környezetben. Bár ezt a gazdák nem szívesen látják be, de ilyenkor nem a kutya a hibás. A nevelése során viszont a pozitív megerősítések segítségével szinte bármire megtanítható, egy dolgot kivéve: a beagle soha nem lesz házőrző. Jelzi az idegent, majd alaptermészetéből fakadó kedvességétől hajtva farkcsóválva szaglássza és ugrálja körbe.

Méretének, jellemének, illetve a betegségekkel szembeni nagyfokú ellenálló képességének köszönhetően akár lakótelepi lakásban is könnyen tartható. Rövid, erős szőre könnyen tisztán tartható, fejének bájos külsőt kölcsönző füle pont akkora, hogy még ne húzza a földön, és ne lógjon bele az ételébe. Termetének köszönhetően akár a gyerekek is sétáltathatják és élelmezése is megoldható anélkül, hogy a családi költségvetés belerokkanna. Egy dolgot azonban tudomásul kell venni: a beagle nem öleb, hanem igazi sportkutya, igazi kopó. Nem kell félteni, hogy a gyerekek túlzott szeretetükben agyon nyomják, ugyanakkor igényli a mozgást a „vadászatot”. Nagyon sok gazda elköveti azt a hibát, hogy engedve könyörgő tekintetének és feneketlen bendőjének, megeteti, ahányszor csak „hozza a tányérját”, miközben a megfelelő mozgásról már nem tud gondoskodni. Ezek az egyébként igen elegáns kutyák az évek során fokozatosan elhíznak és sétáltatásukkor igen lehangoló látvány nyújtanak.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/55/Beagle_600.jpg


Basset hound

Története

A basset szó francia eredetű, jelentése a bas/basse („alacsony”) szóból ered. Legtöbb fajtája Franciaországból származik. Először a 16. század közepén jelent meg. Falkában szeret legjobban vadászni.

Jellegzetessége

Nyugodt és érzelmes, de – vadászkutya lévén – zsákmányát (étel, játék vagy ezeknek vélt más tárgyak) egyes esetekben agresszívan megvédi.

Háziállatnak alkalmas: bolondos és kedves kutya. A felnőtt egyedek mély hangú, öblös ugatása első hallásra ijesztőnek tűnhet. Alkalmas városi és vidéki életre is. Szereti a gyerekeket. Néha csökönyös szokott lenni.

Külső megjelenése

A basset hound rövid, tacskólábú, viszonylag laza bőrű, testes kutya. A fara hosszú és magas, széles háta vízszintes. A hátvonala a lágyékánál enyhén íves lehet. A bordák szépen íveltek és erősen hátrahúzottak. A szegycsont kiugró, a könyökök igen közel vannak a testhez.

A test hátsó része hátulról nézve igen erős és lekerekített. A viszonylag hosszú farok a gerinc egyenes folytatásának tűnik; a tövénél vastag, majd kihegyesedik. Járás közben a kutya szabályaként begörbíti, és úgy emeli meg; de a farok soha nem kunkorodik gyűrűbe, és nem is áll egyenesen felfelé. A rövid,erős mellső lábak csontozata igen vaskos.

Szemből nézve az alkar enyhén befelé hajlik. A térdízület szépen kirajzolódik. A basset houndnak jókora, macskaszerű mancsai vannak, igen erős talppárnákkal. Izmos nyaka eléggé hosszú és szépen ívelt; a lebernyeg nagy, de nem túlzottan. A koponya boltozatos és kupola alakú, a tarkónyúlvány jól kivehető. A stop enyhe. Az arcorri résznek karcsúnak, de nem csőrszerűnek kell lennie.

Oldalról nézve az orrnyereg és a koponyatető párhuzamosnak tűnik. A felső ajkak jócskán rálógnak az alsókra, és eltakarják azokat. A keskeny, rugalmas fülek valamivel a szem vonala alatt tűzöttek, s jóval túlnyúlnak az orron; rendkívül nagyok, lelógnak és befelé hajlanak. Nagy, beesett, bánatos, rombuszformájú szemei vannak. A szemei nem lehetnek sem kidülledők, sem túl mélyen ülők. A basset hound harapása ollószerű.

A fényes,rövid és sűrű szőrzet nem lehet túl finom tapintású. A hosszabb szőrzet kifejezetten nem kívánatos. A fajtánál minden kopószín megengedett, de a bi- és trikolór, azaz két- és háromszínű egyedek a leggyakoribbak. A háromszínű basset hound rendszerint barna, fekete és fehér, míg a kétszínűnél a fehér-vörös kombináció jellemző. A szemek a szőrzet színétől függően közép-, illetve sötétbarnák, de soha nem lehetnek sárgák.

Méret

Basset hound
  • Magasság: 33-38 cm.
  • Tömeg: 23-34 kg.
  • Élettartam: kb.12 év.

Beauce-i juhászkutya

Testfelépítése

A beauce-i juhászkutya robusztus, izmos, szívós kutya. Testfelépítése erős ugyan, de minden tekintetben átlagos és harmonikus, nem lehet túl durva, elnagyolt vagy közönséges. Háta feszes, lágyéka széles és erős. Fara a farok tövénél már lejtős. Lógatva tartott farka a csánkjáig vagy az alá ér, kissé kunkorodó végével a leginkább egy j betűre hasonló alakú. Mellkasa mély és széles, a szegycsontja egészen mélyen húzódik. Hosszú vállai kissé ferdék. Lábai egyenesek, combjai függőlegesek, hátsó lábszárai kissé hátrafelé lejtenek. Csánkja alacsonyan van, erős és jól kirajzolódó. Masszív, kerek mancsai vannak. A fajta jellemzője a hátsó lábon, a mancsokhoz közel található kettős farkaskarom. Hosszú feje harmonikusnak, szépen metszettnek látszik. Homloka lapos vagy enyhén domború. Egyenes orrnyerge finom ívvel megy át az arcorri részbe, amelynek vonala oldalról nézve gyakorlatilag párhuzamos a koponyatető vonalával. Arcorri része nem hegyes, de nem is vaskos, erősen pigmentált, száraz ajkai szorosan összesimulnak. Fülei magasan tűzöttek és lelógóak, de nem simulnak rá a fejre. Hosszuk a fej hosszának a felével egyezik meg. A kerek szemek nem állhatnak ferdén, de a szemhéjak enyhén mandula alakúak. A beauce-i juhászkutya tekintetének nyitottságot kell sugároznia. A harapásának szabályos ollószerűnek kell lennie, s fontosak az erős, fehér fogak is. Szőrzete tömött, testhez simuló, a fején rövid. Lábán és teste alsó részén hosszabb szőrszálak is vannak. Az aljszőrzet nagyon finom szálakból áll, tömött és pelyhes. A fajtánál két elfogadott színezettípus van. Az első a fekete alap barna rajzolattal:az ilyen állat alapszíne fekete, s mókusbarna foltok vannak rajta a szeme fölött, az orra két oldalán és a pofákon/de a fülén már nem továbbnyúlóan/, a mellén/lehetőleg két folt/, a nyakon és a farok alatt. A lábujjaktól kezdődően a lábnak legalább egyharmada barna. A mellen elfogadható néhány fehér szőrszál, de az 5 négyzetcentimétert meghaladó nagyságú fehér folt a kiállításokon már kizárásra ad okot. A második színezettípus az úgynevezett harlekin:a szőrzet nagyjából azonos arányban szürke és fekete szálakból áll, s pettyezett vagy összességében inkább fekete, mint szürke benyomást kelt, a cserbarna rajzolatok pedig itt is ugyanolyanok, mint az előző típusnál leírtak. Ennél a színezettípusnál a szürke rajzolat a kölykökön és a fiatal állatokon még erőteljesebben látható, mint a felnőtt egyedeken. A szem minden esetben valamilyen sötétbarna árnyalatú, és a mogyoróbarnánál világosabb nem lehet. Az aljszőrzet egérszürke színe soha nem üthet át a fedőszőrzeten. A karmoknak feketének kell lennie.

Jelleme

A beauce-i juhászkutya bátor, igen értelmes kutya. Éberen őrzi a házat és a családot, ezt a feladatát természetesnek tekinti. Sportos fajta, és nagyon szívesen dolgozik a gazdájának. Rendkívül hűséges, nagyon ragaszkodik gazdájához és családjához. Kitartó, néha egy kicsit hajlamos a függetlenségre és a domináns viselkedésre, ezért hozzáértő embernek kell foglalkoznia vele. Szőrzete minden időben kellő védelmet nyújt. Kifutóban is tartható, ha elegendő figyelmet kap, és megfelelő mennyiségű mozgást biztosítanak számára. A megfelelően, kellő alapossággal szocializált beauce-i juhászkutya jól kijön a többi háziállattal, például a macskákkal. A gyerekekkel is jól megfér, de a nagyon kicsi vagy túl elfoglalt gyermekek nem tekinthetőek ideális társnak a számára. A vele azonos nemű kutyákkal szemben kissé agresszív lehet, de hogy miként viselkedik, azt elsősorban a szocializáltságának a mértéke határozza meg. Az idegenekkel szemben alapvetően tartózkodó, de ha a gazdája szerint miden rendben van, akkor elfogadja őket.

Méretei

Marmagasság: kanok:65-70cm, szukák:61-68cm. Testtömeg:30-50kg között. Fejhossz: a testhossz 2/5-e. Testhossz: a marmagasság 105-110%-a.

Megjegyzés

A kis, fiatal beauce-i juhászkutya kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlen a szeretettel teli, következetes nevelés, sok mozgás és a sok kapcsolat a gazdájával. A kutya enélkül neurotikussá és agresszívá válhat. A megfelelő mértékű szocializációhoz sok időre van szüksége, s ennek során különböző emberekkel, gyermekekkel, kutyákkal és más háziállatokkal kell találkoznia, és különféle helyzeteket kell átélnie. Ha ezt biztosítják számára, a kutya kiegyensúlyozott lesz, s egész életében magabiztosan fog reagálni a különféle ingerekre. A fajtát származási helyén vadászkutyának tenyésztették ki, de jó teljesítményt nyújt az engedelmességi versenyeken, a nyomkeresésben, a mentési munkákban, valamint a különböző kutyás sportokban is.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c9/Beauceron_Mouton2.jpg


Diavetítő