B

Breton spániel

Története

Kialakulása az 1700-as évekre tehető. Régi fajta, amelyet századunk elején fedezték fel újra szülőhazájában. Azóta az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb. Igazi mindenes vadászkutya, hiszen felkutatja, jelzi és elhozza a vadat.

Külleme

Marmagassága 46-52 centiméter, tömege 13-15 kilógramm. Mérete miatt spánielnek nevezik, de viselkedése több hasonlóságot mutat a szetterekkel. Négyszögletes testű, nem különösebben mutatós kutya, mivel lábai aránytalanul hosszúak. Természetes állapotában is rövid farkát legfeljebb 10 cm hosszúságúra kurtítják.

Jelleme

Természete élénk és engedelmes.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/49/Brittany_001.jpg


Brie-i juhászkutya

Valószínűleg a brie-i juhászkutya és a beauce-i juhászkutya ugyanattól az őstől származnak, de a brie-i juhászkutya tenyéztése során a hosszú szörzet kialakítását tartották szemelőtt. Régen a nyájőrzés volt a feladata, de mivel munkalehetősége gyorsan csökken ezért manapság már házőrző, kísérő, testőr lett belőle.

Testfelépítése

Érdekes megjelenésű, nagy termetű, hosszú szőrű kutya. Feje hosszú, orrháta egyenes, orrtükre fekete. Fogai nagyok, ollószerűen záródnak. Szeme sötétbarna. Füle feláll, de csonkolják. Nyaka karcsú, hosszú, háta egyenes, ágyéka feszes, fara kissé lejtős. Végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak, mancsa nagy, kerekded. Farka lelóg, a csánkig ér, a végét felkunkorítja. Bundája 5-7 cm hosszú; sokkal selymesebb, mint például a pulié. Színe fekete, szürke vagy vörösesbarna, de a fehér kivételével tulajdonképpen minden kutyaszín megengedett. A hátulsó végtagokon a kettőzött farkaskarom standard előírás.

Jellemzői

Rendkívül sokoldalú eb; számos fajta legjobb tulajdonságait egyesíti magában. Éppen ezért szinte bármilyen feladatra alkalmas: kiváló vakvezető és sportkutya, sőt, kedvencnek is bevált.Munkakedvéről legendákat mesélnek: tud és szeret is dolgozni. Könnyen fegyelmezhető, de ha kell, rámenős, kemény, harcias. Gazdájához gyengéd és végtelenül ragaszkodó. Marmagassága 56-68 cm, testtömege 32-36 kg. Rendszerint 5-8 kiskutyát fial. Élettartama 12-13 év.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/60/Briard_fauve.JPG


Brüsszeli griffon

Az brüsszeli griffon (griffon Bruxellois) egy belga fajta.

Története

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Kialakulásában többek között szerepe lehetett a majompincsnek és a mopsznak.

Külleme

Marmagassága 18-20 centiméter, tömege 2,5-5,5 kilógramm. Erőteljes, zömök testű, borzas szőrű, rozsdavörös színű eb. Súlya szerint két változatban tenyésztik. Fülét és farkát rendszerint vágják. Alapvető tulajdonságaiban megegyezik a belga griffonnal és a brabanconnal. A három fajta csak szőrzetében különbözik egymástól, amiért is az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban egy csoportban bírálják el őket. A belga griffon fekete vagy fekete-cser színű, a brabancon pedig rövid szőrű.

Jelleme

Természete élénk és szófogadó.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/bc/Smiley_vaderskar.jpg


Bolognai pincs

Története

Az első pincsek a mai Dél-Olaszország területén jelentek meg a 13. században. Bologna városa után nevezték el, valójában inkább dél-olasz bichonoktól származik. A bolognai pincs egykor népszerű öleb volt a királyi udvaroknál, ma viszonylag ritka fajta.

Megjelenése

A kanok marmagassága 27-30 centiméter, szukáké 25-28 centiméter, súlya 3-4 kilogramm. Egyszínű fehér, gyapjas, dús szőrzet jellemzi. Esetleg zsemleszínű foltjai is lehetnek, de ez csak indokolt esetben elfogadható. Négyzetes, méretéhez képest erőteljes testalkatú.

Tulajdonságai

Kiegyensúlyozott, barátságos és meglehetősen szorosan kötődik a gazdájához.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3b/Bolognese_Image.jpg


Bordeaux-i dog

Testfelépítése

A bordeaux-i dog megjelenése egy zömök atlétára emlékeztet. Széles mellkasa a könyöke alá ér. Teste könyök mögött mért kerületének 20-30 cm-el meg kell haladnia a marmagasságát. Széles és izmos háta vízszintes, marja jól kirajzolódik. Az erőteljes lágyék rövid, a far mérsékelten lejt a farok tövéig, de még ott is vaskos. A farok nem érhet a csánk alá. A bordeaux-i dog lábai erősek és izmosak, vastag csontokkal és erőteljes, zárt viszonylag rövid mancsokkal. Az enyhén ívelt, ám igen izmos nyak kerülete csaknem azonos a koponyáéval (a fül előtt mérve) a lebernyeg a toroktól a mellkasig húzódik. Feje igen nagy, szögletes, széles és viszonylag rövid. A kanoknál a koponya kerülete megegyezik a marmagassággal. A koponya teteje enyhén boltozatos. A stop hirtelen, szöget zár be az orrnyereggel. A kiugró homlok szélessége jóval nagyobb a magasságnál. A hosszanti barázda két oldalán szimmetrikusan elhelyezkedő mély ráncok láthatók. Az erős arcorri rész széles és vastag, felső oldala enyhén homorú. Az arcorri rész kerülete nagyjából kétharmada a koponyáénak, hossza a fej teljes hosszának egynegyede-egyharmada (a fej hosszát a tarkónyúlványtól az orrcsúcsig mérve). A széles, erős állkapcsokban ülő fogazat alsó harapású. Az alsó állkapocs 0,5-2cm-el ugrik a felső felé. Csukott szájnál a fogak nem látszhatnak ki. A viszonylag kicsi, lelógó fülek magasan tűzöttek, s így kihangsúlyozzák a koponya szélességét. A szemek ovális alakúak és egymástól távol ülők;tekintetük őszinte és nyílt. Az aljszőrzet és a fedőszőrzet is rövid, finom tapintású, puha szőrszálakból áll. A szőrzete vagy mahagónivörös,vagy őzbarna, vörös vagy fekete maszkkal, bár az utóbbi ritka. A fülek gyakran valamivel sötétebbek a test többi részénél. Fehér rajzolat csak a mellkason és a mancsokon megengedett.

Méretei

  • Marmagasság: 60-80 cm. A kanok szabványos marmagassága 60-70 cm, a szukáké 58-66 cm.
  • Testtömeg: 35-50 kg. A kanok súlya legalább 50 kg, a szukáké legalább 45kg
  • Várható élettartam: 10 év

Vérmérséklete

Ez a kutya afféle „csiszolatlan gyémánt”. Nagyon bátor, igen sokat követel magától, ugyanakkor érzékeny az otthon hangulatára is. Igen erősen kötődik a családja tagjaihoz. Kifutóban való tartása nem alkalmas. Kiegyensúlyozott, békés,engedelmes és barátságos állat. Mindig tudni akarja, hogy mi történik a környezetében. Gazdája és családja iránt nagyon gyengéd és hűséges. Nem ugat sokat, éppen ezért ha mégis hallatja erős hangját, nem árt ellenőrizni, miért teszi. A bordeaux-i dog megvédi családja tagjait a rossz szándékú emberektől, s magától értetődő feladatának tekinti a lakás és a kert őrzését. Az a bordeaux-i dog, amely kölyökkorában kedvező tapasztalatokat szerzett és amelyet következetesen neveltek, jól megfér az egyéb háziállatokkal. A gyermekekkel általában kedves, türelmes és védelmező. Az idegenekben eleinte nem bízik és velük szemben óvatosan viselkedik, de ha a gazdája elfogadja őket, akkor a kutya azonnal követi a példáját. A fajta képviselői-főként a kanok-igen domináns módon viselkedhetnek más kutyákkal szemben, akár az utcán, akár a lakásban találkoznak velük.

Feladatuk

Feladatuk az emberek és állataik védelme volt, de vadászatra is – főleg vaddisznóra és medvére – használták, azonban a fajta a fennmaradását a Dél-Franciaországban közkedvelt állatviadaloknak köszönheti. Izmos teste erőtől duzzad.

Eredete

Ősi fajta, de eredete nem egyértelmű. Valószínűleg Tibet fennsíkjairól származik, ahonnan a népvándorlások során jutott Európába, így Franciaországba.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/07/Dogue_de_Bordeaux_standing_original.jpg


Border collie

Leírás

Közepes termetű, a skót juhászkutyához hasonló, de annál kisebb kutya. Feje elkeskenyedő. A szemnek a kutya szőrének színével kell harmonizálnia, a sötétebb szemszín a kívánatos; kivéve a barna egyedeknél, ahol a világosabb szín, a merléknél a kék, illetve kéken pettyezett megengedett. A fül félig álló, a lógó fül hiba. Törzse karcsú, izmos. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg. Szőrzete középhosszú, kicsit hullámos; a fején és a lábai elülső részén rövid. Színe fehér és fekete, fehér, fekete és cserbarna, fekete és szürke, vörös és fehér vagy egyszínű fekete. Színei: fekete-fehér, kék-fehér, barna-fehér, vörös-fehér, sable-fehér; ezek merle változatai, pl. red-merle, blue-merle, valamint tricolor. A fehér szín nem lehet uralkodó.

Eredete

Skócia és Anglia határvidékéről származik. Ezeknek a kutyáknak az utódait később a lengyel alföldi pásztorkutyával, majd a skót juhászkutyával keresztezték.

Tulajdonságai

Értelmes, tanulékony, aktív, ragaszkodó, érzékeny és játékos. Nagyon aktív ha a játékról van szó.

 

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Border_Collie_600.jpg

 


Border terrier

Történet

Kialakulása az 1700-as évekre tehető. Tény, hogy hasonló alakú kutyák már léteztek a 18. században is. Nevében a "Border" szó az angol-skót határvidékre utal, ahol akkoriban híres vadászatokat rendeztek. Az első fajtaklubot 1921-ben alapították. Napjainkban már szinte az egész világon elterjedt.

Külleme

A legkisebb terrierek egyike, marmagassága mindössze 25 cm, tömege 5-7 kg. Durva szőrzete megvédi őshazájában, Skócia és Anglia határvidékének zord időjárásától. Kis termete dacára a rókavadászatokon képes lépést tartani a lovasokkal. Könnyedén bebújik a föld alatti üregekbe, bátran szembeszáll a rókával, sőt még a harciasabb borzzal is.

Jelleme Természete rámenős és éber.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/df/Border_Terrier_portrait.jpg


Bourbonnais-i vizsla

A bourbonnais-i vizsla (franciául Braque du Bourbonnais) egy francia kutyafajta. A fajtát rövid farkú vizslának is nevezik, mivel vagy farok nélkül, vagy rövid (15 cm-nél kisebb) farokkal születnek.

Története

Kialakulása az 1500-as évekre tehető. A franciországi Bourbonne vidékéről származik. A mai példányokhoz feltűnően hasonló kutyák már 16. századi festményeken is láthatók. Fénykoruk az 1800-as években volt, majd a második világháborút követően egyedszámuk erősen megcsappant. 

A fokozatosan lecsökkent születések azt eredményezték, hogy a tenyésztői klubja is megszűnt működni. 1963 és 1973 között egyetlen egy Bourbon-vizslát sem tartottak nyilván a francia tenyészkönyvben. 1970-ben Michel Comte tenyésztő felkutatta a fajta utolsó egyedeket, melyek segítségével 1973-ban, 1974-ben illetve 1975-ben regisztrálta az első sikeres fajta tiszta almokat.

Külleme

Marmagassága 56 centiméter, tömege 18-26 kilógramm. Szőrzete fehér alapon gesztenyebarna, apró foltokkal spriccelt, minél kevesebb egyöntetű jeggyel. Középtermetű kutya, farok nélkül vagy erősen csökevényes farokkal születik.

Jelleme

Természete hűséges és értelmes. Ez a sokoldalú állat egyaránt otthonosan mozog a bozótosokban és a mocsarakban, és szívesen űz mindenféle vadat.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cd/Braque_du_bourbonnais_223.jpg


Boxer

A boxer napjaink egyik legnépszerűbb kutyafajtája. Sokak szerint marcona kinézete ellenére egy nagyon jóindulatú, barátságos de ugyanakkor bátor fajta, mentes minden hátsó szándéktól.

Története

A boxer távoli őseit nehéz lenne meghatározni. Annyi mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az ókori szelindekek, molosszusok leszármazottja, melyek az ázsiai hódító seregekkel érkeztek Európába. Nagyon valószínű, hogy az egész dog család őse a tibeti dog volt. Erről a hatalmas kutyáról már a kínai irodalom is megemlékezik. A tibeti dog a tibeti fennsíkról elterjedt Nepálban és Indiában, szórványosan Kínában is. Nagy Sándor indiai hadjáratakor például dogszerű kutyákat vitt magával ajándékba- így jött létre a híres molosszus tenyészet. Ezeket a kutyákat később a rómaiak is átvették, és a római telepesek időszámításunk kezdetekor molosszus kutyákat hoztak át az Alpokon Közép- és Nyugat-Európa országaiba. Fellelhető a dogok őse az Ókori Görögország és Itália művészi alkotsain, amelyek félreismerhetetlenül az egykori molosszust, a régi és modern dogok közötti átmenetet ábrázolják. Az i.e.3. században egy érme Epirus tartományban buldogszerű fejet ábrázol. Ezeket a nagy, széles pofájú kutyákatlátjuk viszont Angliában, és ezek tekinthetők a masztiffok ősalakjainak. Belőlük született meg- persze jóval később, valamikor a Középkorban a bullenbeisser (bikacsipkedő), a bärenbeisser (medveharapó) és a baupacker (disznófogó). Az egykori harci kutyákból -mint nevükből is kiderül- vadászebek, mészáros szelindekek lettek, jóllehet nevük különbözősége ellenére tulajdonképpen egy és ugyanazon típusról van szó.

A feudális udvarokban falkákban tartották ezeket az ebeket. Az akkori vadászmódszerek éppen ilyen kutyákat követeltek meg, ha az ember medvére vagy vadkanra kívánt vadászni. Meg is volt a becsületük, nagy becsben tartották őket. Az 5-7. századbeli alemann törvények súlyos pénzbüntetéssel sújtották azt, aki szántszándékkal megöl egy ebet, mely "derekasan tartja a medvét (canis ursoritius), a disznót (cais porcaritius) avagy térdre kényszeríti a marhát (canis qui vaccam et taurum prendit)" Hans Friedrich von Flemming 1719-ben megjelent könyvében, melyben a "tökéletes német vadászebről" ír, szemléletes képet ad a "bären- oder bolbeisser"-ről: "közepes termetű, széles szügye van, feje rövid és kerek, orra pisze, füle felfelé mered, hegyesre vágott. Állkapcsa előreugró, fogazata dupla harapású, ez teszi lehetővé, hogy belekapaszkodhasson ellenébe".

A bikával való kutyaviaskodás aztán lassanként kiment a divatból, a bullenbeisser méretére nézve összemegy. Jóllehet még mindig megtalálható a jószág mellett, a mészárosok segítője, de már nem szabad beleharapnia az állat orrába, csupán a hátsó lábánál fogva tarthatja sakkban. Másrészt viszont bekerül az otthonokba, udvarokba, ahol gazdája családját, javait védelmezi ez a közepes nagyságú, jókötésű, karakán ebállat. A 19. század 20-as éveiben egy csomó angol buldog kerül át a csatorna túlsó partjáról Hannover térségébe. A rákövetkező évtizedekben újabb buldogszállítmányok érkeznek Németalföldre. A két típus, a bullenbeisser és a buldog - melyeket amúgy is azonos feladatra tenyésztettek ki- messzemenőleg keveredik. Ezt a közös típust 1886-ban Alfred Brehm már boxernek nevezi könyvében.

Ludwick Beckmann- 1895-ben megjelent kynológiai munkájában már "német buldog"-ként említi a boxert, s mint írja, "Németország nagyvárosaiban gyakorta találkozni jó kiállású, mozgékony és energikus buldog típusú ebekkel, melyek népiesen országszerte boxernek hívnak". A boxerspecialisták egyetértenek abban, hogy a bölcső Münchenben ringott. Az Isar menti nagyváros az évtizedek folytán széles tenyészbázist épített ki. Ez volt a "bierboxer" azaz a "sörboxer". Errefelé nemigen szerették az "idegeneket", s amennyire csak lehetett, igyekezték elkerülni a általuk lenézett angol buldog befolyását. Így aztán Münchenben és környékén viszonylag tisztán fenn tudott maradni az ősi germán bullenbeisser vonal. Ugyanakkor paradox módon az egyik leghíresebb müncheni tenyésztő nevéhez fűződik egy új (buldogosabb) vérvonal kialakítása.

1895-ben egy müncheni kutyakiállításon négy német boxert indítottak kísérleti kategóriában. A győztes Flocki nevű kan lett, őt jegyezték be elsőként a fajta tenyészkönyvébe. 1896. január 17-én alapították meg az első boxer-klubot Németországban.

Külleme

A boxer egy középtermetű, rövidszőrű, kompakt kutya, rövid kvadratikus testfelépítéssel és erős csontokkal. Az izomzat száraz, kifejlett és a rövid szőr alól plasztikusan előtűnik. A mozgása élénk, erőt és nemességet sugároz. A boxer nem tűnhet sem otrombának vagy nehézkesnek, sem pedig túl gyengének vagy finomnak. A test egy négyzetbe foglalható (kvadratikus). A széles és izmos mellkas könyökmagasságig leér, és a marmagasság felét teszi ki. Az orrhossz és a fejhossz aránya 1:2. Az pofa és a fej térfogata szintén 1:2 aránylik egymáshoz. A boxer feje meghatározza az egész kutya megjelenését. Nem lehet sem túl könnyű, sem túl nehéz, harmonikusan kell illeszkedni a test többi tájékához. A fang kifejezett kell, hogy legyen, ám nem lehet túl nagy, ráncos. Színében pedig láthatóan el kell, hogy térjen a fej többi részétől.

Jelleme

 
kölyök boxer

Ha pár szóval kellene megfogalmazni, azt mondhatnánk, "gyengéd gladiátor". Ez a kettősség tényleg uralja a boxer jellemét. Ha lehet, akkor lusta, a kanapén heverészik és élvezi a simogatást, de amint "komolyra fordul a helyzet", feláll és megmutatja a szigorú és rettenthetetlen arcát. Akármennyire szereti is a boxer a kényeztetést, valójában egy munkakutya, akinek szüksége van a napi mozgásra, és egy erős és következetes gazdára, aki mindig megmondja, hol a helye a kutyának a rangsorban. Merthogy a boxer mindenhol keresi a kiskaput és a lehetőséget a csibészségre. Ez egy sajátos bájt is ad a boxernek, de ugyanakkor nem szabad hagyni, hogy a család fejére nőjön. Ez különösen a kanokra igaz, a szukák valamennyire simulékonyabbak.

A legtöbben a játékossága és a gyerekszeretete miatt választják a boxert maguk és a családjuk mellé. Szerencsére öreg koráig is játékos és megbízható kutya marad. (Két boxer játéka megkapó látvány, tényelg "boxolnak" a mellső lábaikkal. Sok gazda azonban ezt verekedésnek véli, pedig nem az.) A gyermekekkel különösen barátságos, és fölméri azt is, hogy egy kisgyermekben mennyi kárt tudna tenni, ha ugyanúgy kezdene el vele játszani, mint egy felnőttel. Épp ezért a picik között a boxer nyugodtan viselkedik. Természetesen ennek ellenére semmikor se hagyjuk egyedül egy kisgyermeket bármilyen kutya társaságában!

Egészségi gondjai

 
Idős boxer

Mint minden nagytestű rövid orrú kutyát, a boxert is fokozottan fenyegetik a szív és érrendszeri megbetegedések, és a rák különböző formái. Ezek azonban (sajnos vagy szerencsére) leginkább az idős kutyáknál alakulnak ki, akik előbb elpusztulnak végelgyengülésben, mintsemhogy a betegség végezne velük. Igazán veszélyes rájuk nézve a gyomorcsavarodás. Ezt onnan lehet legkönnyebben észrevenni, hogy a kutya levert, a hasa pedig hordószerűen meg van duzzadva. Azonnal állatorvshoz kell vinni, csak műtéti úton gyógyítható, azonban úgy viszonylag eredményesen. Sokszor jönnek ki szemölcsök a boxer bőrén, kinti tartásnál náthás is lehet, ezek azonban nem veszélyesek. A csípőízületi diszplázia nem kifejezetten gyakori ennél a fajtánál. Természetesen -mint minden fajtát- a boxert is fenyegeti a Lyme-kór, kölyökkorban a Parvo-vírus és a Szopornyica. Mindezek ellenére a Boxer az egyik legegészségesebbnek mondható bulldog típusú fajta. Élettartama 8-10 év, de nem ritka a 13 vagy 15 éves boxer sem.


Bullmasztiff

Alkata

A lágyéka széles és izmos, oldalai magasak. A magasan tűzött farok kihegyesedik, a csánkig ér, egyenes vagy ívelt. A mellkasa széles és mély, a szügy tágas. Az erős, egyenes mellső lábak csánkja mérsékelten szögletes. A bullmasztiff mancsa macskaszerű. Az izmos nyak mérsékelten hosszú és szépen ívelt.A nagy és négyszögletes koponya csak akkor ráncos,ha a kutya figyel.A koponya kerületének meg kell egyeznie a marmagassággal. Az arcorri része széles és rövid. A füle V alakú, magasan tűzött ez csak kihangsúlyozza a koponya négyszögletességét. A szeme közepes nagyságú. A bullmasztiff harapása harapófogó-szerű, bár enyhe alsó harapása is elképzelhető. Szőrzete érdes tapintású, rövid szőrszálai a testhez simulnak. A bullmasztiff szőrzete csíkozott lehet, sárga, barna vagy vörös csíkok elképzelhetők. Az arcorri rész és a fül mindig fekete. A mellkason lehetséges kisebb fehér folt. A szemek mogyoróbarnák vagy barnák.

Jelleme

A bullmasztiff rendkívül kiegyensúlyozott, nem különösebben befolyásolható, s általában nyugodt módon reagál az ingerekre. Bátor és fizikailag is sokat követel magától. Ugyanakkor igen érzékeny az otthonában uralkodó hangulatra, és a család tagjaival szemben kimondottan gyengéd. Nem ugat sokat, de veszély esetén mindig jelez. A bullmasztiff elszántan védelmezi családját és otthonát a rossz szándékú személyek ellen.

Társas viselkedése A bullmasztiff türelmes a gyerekekkel, fajtársaival szemben azonban nagyon domináns módon viselkedhet, akár a szabadban találkozik velük, akár a lakásban. Ha fiatal korában megfelelően szocializálták, könnyen meg tud férni az egyéb háziállatokkal, például a macskákkal. A család barátait elfogadja, különösen akkor, ha gazdája is jelzi, hogy minden rendben,a nem kívánt látogatókat azonban feltartóztatja.

Mérete

Marmagasság: kan: 63–68 cm, szukák 61–68 cm Testtömeg:kan:50–63 kg,szuka:40–50 kg Várható élettartam:10-12 év

Megjegyzés

A fajta legjobban a tisztességes,kiegyensúlyozott, következetes nevelésre reagál, amely harmonikus környezetben zajlik. A bullmasztiff igen érzékeny gazdája hanghordozására, így az irányítása nem nehéz feladat – de ahhoz olyan ember kell, aki éreztetni tudja a tekintélyét, máskülönben nehezen tudna úrrá lenni egy ekkora erejű, a fajtársaival szemben ennyire domináns magatartású állaton. A bullmasztiff ma főként figyelmes családi kutyaként tartják, ugyanakkor minden testi és szellemi adottsága megvan ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtson a különféle kutyás sportokban.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5c/Dog_Bullmastiff_600.jpg


Bullterrier

Története

A bullterriert a "régi" bulldog és a mára már kihalt fehér angol terrier keresztezéséből tenyésztették ki, továbbá fontos szerepe volt még a dalmatának és más fajtáknak is.  Kitenyésztésnél a kitűzött cél a harci kutyává való nevelés volt. James Hinks birminghami tenyésztőt tartják a "bullterrier atyjának". 

Leírása

Az ideális bullterrier feje lefelé ívelő (downface), telt (fillup) és az orr fölött lefelé ívelő törés jellemzi (roman finish).  Fogazata ollós; a felső állkapocsban 20, az alsó 22-re szorosan rásimuló, erős és egészséges fognak kell lennie. Szeme fekete, keskeny, ferde állású, háromszög alakú és mélyen ülő.  Fülei kicsik, vékonyak és szorosan együttállóak. Nyaka nagyon izmos, hosszú, ívelt és lebernyegtől mentes.  A mellső lábakat kerek csöves csontok alkotják, erősek, párhuzamosak, hosszúknak körülbelül a mellkas mélységével kell egyenlőnek lenniük.  Törzse hengeres, a mellkas alsó vonala közelebb van a talajhoz, mint a has vonala. Háta rövid, enyhén ívelt, mellkasa széles.  Mancsai kerekek, tömörek, jól ívelt ujjakkal; a hátsók kisebbek az elsőknél.  Farka a tövénél vastag, majd elvékonyodik, rövid, mélyen ülő és vízszintesen tartott. Szőrzete finom fényű, rövid, sima, kemény tapintású és tömött. Színe lehet fehér, továbbá a fekete, vörös, őzbarna és trikolor csíkozottság is elfogadott. Nincs sem súly-, sem mérethatár. 

Tulajdonságai

Agilis, intelligens, bátor, elszánt, határozott fajta.  Ugyanakkor a standardnak megfelelően kiegyensúlyozottság és a mozgékonyság, valamint nyugodt természet és fegyelmezhetőség kell jellemeze. 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/62/Bull_terrier_2.jpg


Burgosi vizsla

A burgosi vizsla (spanyolul perdiguero de Burgos) egy spanyol kutyafajta.

Történet

Kialakulása az 1600-as évekre tehető. Régi fajta, melynek eredete nem pontosan ismert, de minden kétséget kizáróan egy ősi típusú spanyol vadászkutya, a Sabueso kopó leszármazottja. Egykor szarvast vadásztak vele, ma inkább már csak a fogolyvadászatokon jeleskedik.

Külleme

Marmagassága 66-76 centiméter, tömege 25-30 kilógramm. Karcsú és izmos testéhez képest masszív fejű állat. Szőrzete rövid és finom szálú. Színe májbarna-fehér, jól elhatárolt jegyekkel.

Jelleme

Természete éber és tanulékony.


Diavetítő