cs

Csau csau

Kínából származik, ahol egyes vidékeken húsa kedvelt csemege. A kutyasonkát hamisítják is, ezért a kereskedők "védjegyként" rajta hagyják a csau szőrös mancsát.

Leírása

Eredeti megjelenésű kutya. Koponyája lapos, arcorri része rövid, szögletes, stopja kifejezett. Szeme kicsi, sötétbarna, keleties metszésű. Füle hegyes, apró, felálló. Orrtükre fekete. Szájpadlása és ajkai ugyancsak feketék. Nyelve kékeslila. Nyaka izmos, rövid, gallérszerű szőrzet borítja. Háta erős, egyenes, ágyéka széles, masszív, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, közepesen hosszúak,erőteljes csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rendkívül tömött, dús, hosszú, a koponyatetőn és az arcorri részen rövid. Színe vörös, fekete, krémszínű, kék, vagy fehér. Marmagassága 46–55 cm, testtömege 20–27 kg. A napi ajánlott ételadag 2100-2400 g. Várható élettartama 11-12 év. Tenyésztői sajnos ma már plüssmackóhoz tették hasonlóvá. Kiváló társ. A városlakó emberek a kutyával szemben támaszott minden igényét kielégíti. Különlegessége lilás vagy lila nyelve.

Eredete

Legalább 2000 éves kínai fajta; valószínűleg Tibetből származik. Kínába a hódító mongolok révén kerülhetett. Egyes szakmunkák szerint őse a tibeti dog és a szibériai szamojéd spicc. Annyi bizonyos, hogy a Nemzetközi Kennel-jegyzékbe 1877-ben jegyezték be.

Tulajdonságai

Eredeti, semmilyen más fajtához nem hasonlítható egyéniség. Méltóságteljes, önálló, ellenálló, nyugodt, csendes kutya, nagyszerű fajta. Egyenes, hűséges, a túlzott gondoskodást nem igényli. Idegenekkel, más kutyákkal bizalmatlan. Igaz, a többi kutyafajta sem szereti a csau-csaut. Azért nem szeretik, mert állítólag nincs "kutyaszaga", így a többi állat bizalmatlan felé. Ő maga rendkívül makacs tud lenni, nem túl barátkozó, de hűséges.

Alkalmazása

Őrző-védő fajta. Eredetileg harci kutya lehetett, de társasági ebként is nagy múltra tekinthet vissza. A kínai császárok, mandarinok elkényeztetett kedvence volt. Állítólag arra is tenyésztették, hogy a húsát fogyasszák, mert - a kínaiak szerint - igen ízletes. Jó házőrző, de sokan díszkutyának tartják, ám a túlzott kényeztetést nem kifejezetten szereti.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/6d/Shiva%2C_aug-05-5.jpg


Csivava

A csivava (lásd még: Chihuahua) a világ egyik legkisebb kutyafajtája. Típusai a chihuahua pello corto (rövid szőrű csivava), illetve chihuahua pello largo (hosszú szőrű csivava).

A csivava származása

Ősi kutyafajta. Mexikóból származik. Kevés információnk van történetéről. Néhány forrás azt bizonyítja, hogy az aztékok, inkák, toltékok idejében már őrzőkutyaként alkalmazták. A városfalakon ábrázolták: Techichit, a csivava ősét az ősi kistermetű terrier szerű kutyát. Az Egyesült Államokba 120 évvel ezelőtt érkeztek meg a bennszülöttek révén. Európába megérkezése után keresztezték papillonnal, törpespiccel és a tibeti spániellel. Magyarországra 1960 körül érkezett.

Egy másik elmélet szerint: valószínűleg a toltékok és az aztékok szent kutyáinak leszármazottai, amelyek egyszerre voltak áldozati állatok és finom ínyencségek. Mások szerint a már a régi egyiptomiak által is ismert törpék a vikingek hajóival kerültek az Újvilágba, de sokkal valószínűbbnek tűnik a portugál tengerészek podengo pequenójával való rokonságuk. Bárhogy legyen is, a parányi kutyákat amerikaiak fedezték fel Mexikóban.

Tulajdonságai

Nagy felálló füleivel a legapróbb neszt is meghallja, éppen ezért kiváló jelzőkutya. Aki felületesen ismeri és első megérzései alapján ítéli meg ezt a kutyafajtát, azt hiszi, hogy egy törékeny, visszahúzódó, csendes, kis szerény állatka a csivava. A valóságban igen harcias, a méreténél jóval nagyobb állatokat is megtámad. Méretének megfelelően gyors és játékos. (Beceneve: "Csivi".)

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/65/Chihuahuasmoothcoat.jpg


Cseh terrier

Az cseh terrier (Cesky terrier) egy cseh kutyafajta.

Történet

Kialakulása az 1940-es évekre tehető. A fajta kialakulása Dr. František Horák cseh genetikus nevéhez fűződik. Hivatalos elismerésre 1963-ban került sor.

Külleme

Marmagassága 25-36 centiméter, tömege 5,5-8 kilógramm. Zömök testű, mozgékony, kis termetű terrier. Szürkéskék vagy világos kávészínű, selymes szőrzete jellegzetes szakállat és szemöldököt alakot. Feje megnyúlt, orrtükre nagy.

Jelleme

Természete engedelmes és könnyen kezelhető. Kiváló jelzőkutya, nagyon szereti a gyerekeket.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/be/Terier_czeski_suka_g%C5%82owa_2009_pl.jpg


Cseh szálkás szakállú vizsla

A cseh szálkás szakállú vizsla (Český fousek) egy cseh fajta.

Történet

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. A fajta egészen 1914-itg nagyon népszerű volt, de a 30-as években már csak a rövid szőrű német vizslával való vérvonal frissítés menekítette meg a kihalástól.

Külleme

Marmagassága 61-66 centiméter, tömege 27-34 kilógramm. Kemény szálú, szálkás fedőszőrei 2,5-7,5 cm hosszúak, leghosszabb szálakkal a hátán és a teste két oldalán. Aljszőrzete ezzel szemben lágy és tömött.

Jelleme

Természete fogékony és értelmes. Nagy munkabírású vadászkutya. Lakásban nehezen tartható.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/67/Czeski_fousek_588.jpg


Csehszlovák farkaskutya

A csehszlovák farkaskutya (vagy Vlčák/Vlčiak) egy viszonylag fiatal fajta. 1955-ben Csehszlovákia területén alakították ki a kárpáti farkas (Canis lupus lupus) és a német juhászkutya keresztezésével. A cél egy a német juhásznál egészségesebb munkakutya kialakítása. A kísérlet végül nem érte el eredeti célját, mivel a farkasvér miatt a csehszlovák farkaseb viszonylag nehezen kezelhető, de a fajta mégis elterjedt annyira, hogy az FCI elismerje 332-es standard számmal.

Történet

1955-ben Ing. Karel Hartl próbálkozott meg (ekkor még sikertelenül) egy Brita nevű farkas és egy német juhászkutya keresztezésével a libejovicei tenyésztői bázison. Az első sikeres párosítás 1958 májusában történt Brita és egy Cesar z Brezoveho haje névre hallgató németjuhász között. A második vérvonal Brita és szintén egy németjuhász leszármazottjaiból áll, ezúttal az apát Kurt z Vaclavky-nak hívták. A harmadik vérvonal egy Argo nevű farkas, és egy rendőrkutya, Asta z SNB nászából származott, szintén Csehországból. Ez a három vérvonal adta a kezdetben CV-nek (csehszlovák farkaskutya cseh nyelven) nevezett kutyák törzsállományát.

A hetvenes években a legtöbb hibrid kutyát átszállították a Pozsony közelében lévő Malacky melletti tenyésztői telepre. Itt a tenyésztés nem volt akkora nyomás alatt, hogy a hadseregnek használható kutyákat tudjon produkálni, így a küllem egységesítésre is nagyobb figyelem összpontosult. Itt került a tenyészprogramba a harmadik farkas, Sark. Őt egy második és egy harmadik generációs hibrid szukával pároztatták (Xela z Pohranicni straze és Urta z Pohranicni straze). Ekkor már nem cseh, hanem csehszlovák farkasebnek nevezték a kutyákat.

Az utolsó, farkassal való keresztezés 1983-ban történt Libeovicében, egy Lady nevű farkas és egy Bojar von Schotterhof nevű német juhászkutya pároztatásával. Azóta a tenyésztés zártan folyik, azaz csak csehszlovák farkaskutyák vehetnek részt a fajta további tenyésztésében. 1982 óta már a civilek kutyáit is elismerik (addig is voltak náluk ilyen hibridek, de csak a katonaság kutyáit nevezték hivatalosan csehszlovák farkasebnek).

Küllem

A csehszlovák farkaskutya testének hossza 10:9 arányban viszonyul a magasságához. A marja határozottan kirajzolódó és izmos, hátvonala masszív és vízszintes. Lágyéka izmos, fara rövid és nem széles. Magasan tűzött farkát lógva hordja, de amikor a kutya figyel, a farka szablya alakúvá görbül és kissé megemelkedik. Mellkasa széles, de nem ér le a szorosan illeszkedő könyökig. Lábai egyenesek, jól kirajzolódó ízületekkel; a mellső lábak eléggé közel vannak egymáshoz. Mellsó mancsai kissé kifelé fordulnak, lábujjai hosszúak és íveltek. Az izmos nyak olyan hosszú, hogy a kutya az orrát könnyedén a földig tudja hajtani. A nyak kecses ívben hajlik át testbe. A koponya felülről nézve lapítottan boltozatos; felső része enyhén ívelt, jól látható tarkónyúlvánnyal. A stop mérsékelten erős. Az arcorri része vékony, orrnyerge egyenes, ajkai feszesek. A rövid V alakú fülek felállóak. Szemei kicsik, enyhén ferde metszésűek, szorosan záródó szemhéjakkal. A csehszlovák farkaskutya harapása ollószerű vagy harapófogó-szerű. A fedőszőrzet drótszerűen merev, lesimuló szálak alkotják, míg az aljszőrzet sűrű és gyapjas. A nyári és a téli szőrzet nagyon különböző. A megengedett színek az ezüstszürkétől a sárgásszürkéig terjednek, világosabb mintával. A mellen és a nyak alatt a szín általában világosabb. A sötétszürke szőrzet szintén elfogadható.

Méretei

Marmagasság:kanok nem lehetnek 65cm-nél alacsonyabbak,a szukáknak 60cm-nek kell lennie Testtömeg:kanok minimális súlya 26kg,szukáké 20kg

Jellem

Természetesen a farkas felmenők miatt ezt a fajtát nehezebb szocializálni, ezért fontos, hogy kora kölyökkortól kezdve hozzá legyen szoktatva az emberekhez, más kutyákhoz és állatokhoz, valamint az embert körülvevő urbanizált környezethez. Egygazdás kutya, az idegenekkel szemben visszafogott, tartózkodó. A kanoknál különösen oda kell figyelni a más kutyákkal való szocializációra. Nem való első kutyának, csak tapasztalt ebtartóknak.

Nagyon ritkán ugat, inkább vonyít, mint az északi szánhúzó kutyák.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9d/TWH-jolly.JPG


D

Dalmata

A dalmata (Horvát: Dalmatinski pas) egy horvát származású kutyafajta

Testfelépítése

Dalmata

A dalmata erős, vízszintes hátán jól kirajzolódik a marja. A lágyéka erős, enyhén ívelt,a hátsó testrésze izmos, lekerekített. Farka a tövénél vaskos, majd kihegyesedik, csaknem a csánkig ér, és a kutya enyhén felfelé görbítve tartja. Mellkasa nem túl széles, de mély és tágas. A feszes, izmos vállak mérsékelten ferdék, a könyökök közel vannak a testhez. Lábai egyenesek, hengeres csontúak, a térd erősen hajlott. Mancsai macskáéhoz hasonlóak, azaz köralakúak, szorosan zárt, erős, íves lábujjakkal. A viszonylag hosszú és feszes nyak szépen ívelt. Viszonylag hosszú, lapos koponyával, amely a fülek között meglehetősen széles. A fej ránctalan. A stopp mérsékelt, az arcorri rész erős és hosszú – de soha nem csőrszerű –, az ajkak feszesek és összesimulók. A finom, vékony, közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek,a fej mellett lógnak. Közepes nagyságú, távol ülő, kerek szemei értelmes és eleven tekintetűek, gyakran eltérő színűek. A szemek pereme feszes. A dalmata harapása ollószerű. Szőrzete rövid, merev, sűrű, sima és fényes. A dalmata kétféle színezetben ismert: májszínű, illetve fekete pettyes. Az alapszín mindkét esetben hófehér, s rajta 2–3 cm átmérőjű, élesen elhatárolódó pettyek láthatók. A pettyek ideális esetben nem fedhetik át egymást, és egyenletes eloszlásúnak kell lenniük. A végtagokon lévő pettyeknek valamivel kisebbnek kell lenniük a testen lévőknél. Az orr és a szem pereme a májszínű egyedeknél barna, a feketéknél fekete. A dalmata születéskor fehér színű, a foltjai csak később alakulnak ki. Meglehetősen érzékeny, vesebetegségekre öröklötten hajlamos fajta.

Jelleme

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. Éber eb, mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás. A dalmata nagyon szereti a társaságot,remekül kijön a gyerekekkel és más kutyákkal is. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen,vagy vonakodóan viselkedik. Városi tartásra alkalmas luxusállat.

Méretei

Kan marmagassága: 56–61 cm
Szuka marmagassága: 54–59 cm
Testtömege: 24–32 kg Várható élettartam:12év

Megjegyzés

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy ha elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni – ezt esetleg jutalomfalatokkal is meg lehet erősíteni –, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető, az arany középutat kell megtalálni. Világszerte kedvelt családi kutya, de inkább a sportosabb családoknak ajánlható. Meg lehet próbálkozni a kutyás sportokban való részvételével, de úgy, hogy ne a versenyzés, hanem a kutya és a gazda szórakozása legyen a fő szempont.

.


Délorosz juhászkutya

Testfelépítése

A délorosz juhászkutya igen erős, izmos testfelépítésű fajta, mérsékelten vastag csontozattal. Mellkasa mély és viszonylag széles, hasa enyhén felhúzott. A háta erős és vízszintes, a lágyéka rövid, széles és lekerekített. Lábai egyenesek, határozott ízületekkel. A mancsok ovális alakúak. A farok egészen a csánkig leér, de az állat ívelten a háta fölé emelve tartja. A magasan álló nyakon nincs lebernyeg. A fajtára a megnyúlt fej és a széles homlok jellemző, határozott nyakszirttel és pofacsontokkal. A stop alig látható. A háromszögletű fülek kicsik és lelógók. A szemek ovális alakúak, kissé ferdén állnak. A fej arcorri része nagy. Harapása ollószerű. A délorosz juhászkutya időjárásálló szőrzete 10–20 cm hosszú. A durva tapintású és nemezesedő fedőszőrzet alatt sűrű aljszőrzet húzódik. A szőrzete fehér, vagy szürkés, illetve krémszínű fehér árnyalatú, olykor palaszürke. A szemnek sötétnek kell lennie, az orrnak pedig lehetőleg feketének.

Jelleme

A délorosz juhászkutya karakteres, komoly, hatalmaskodó természetű fajta. Józan, önmagával szemben is szigorú, figyelmes és bátor, emellett értelmes és független természetű is. Nem kell neki megmondani, mit tegyen: felméri az adott helyzetet, és azt teszi, amit a legjobbnak vél. Általában a jellemének megfelelően nyugodtnak és higgadtnak tűnik, de szükség esetén villámgyorsan reagálhat. Kiegyensúlyozott természetű, nem válik könnyen izgatottá. Nem ugat sokat. Az időjárástól függetlenül nagyon szeret a szabadban lenni. A legszívesebben saját felségterületén belül tartózkodik, gondozóihoz maradéktalanul hűséges. Általában nehezen szokik hozzá az új gazdához vagy az új környezethez. Természetéből adódóan jól kijön a gyerekekkel. Ha más kutyák és egyéb háziállatok társaságában nő fel, azokat is a család tagjaiként védelmezi. Ha az állat megfelelően van szocializálva, akkor a macskák sem okozhatnak különösebb gondot neki. Ha látogató érkezik, általában kivár és megfigyeli, mi történik, a hívatlan vendégeket azonban semmiképpen sem engedi belépni a család birtokára. A családot rendszeresen látogató ismerősöket idővel a család tagjaiként fogadja el.

Méretei

A szukák marmagassága legalább 62 cm, a kanok 65 cm-nél nem lehetnek kisebbek, a leggyakoribbak azonban a 70–75 cm magas állatok. Testtömege 50–75 kg. Várható élettartam: 9-11 év

Megjegyzés

A kiegyensúlyozott jellemű, nyugodt, természetes tekintélyű gazda számára nem okozhat gondot ennek a szokatlan és viszonylag vad fajtának a tanítása. A tanítást a kölcsönös tisztelet jegyében kell végezni és a kutyával igazságosan kell bánni. A délorosz juhászkutya rosszul tűri, ha kezdők vagy következetlen személyek próbálkoznak a nevelésével, és ha az oktatója nem tartja állandóan kézben az irányítást, a kutya hajlamossá válhat a hatalmaskodó magatartásra. Soha nem fogja vakon teljesíteni a parancsokat; először mindig megfontolja,hogy ésszerű-e, amit kérnek tőle. Nagyon fontos megfelelően szocializálni a kutyát és az embereket, nehogy az állat félénkké és gyanakvóvá váljon. Attól pedig nem kell tartani, hogy ez az állat éberségének a rovására megy: a délorosz juhászkutya született őrkutya. A délorosz juhászkutya kiváló őrző-és családi kutya azok számára, akik elhagyatottabb helyen élnek, és kellően nagy szabad, de bekerített területet tudnak biztosítani az állat számára. A kutya teljesen természetesen és szinte észrevétlenül magára vállalja családjának, otthonának és tulajdonának őrzését. Független természete miatt nem minden kutyás sportra alkalmas.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/25/South_Russian_Ovcharka.jpg


Dobermann

Kialakulása

A dobermann az egyetlen német fajta, amely kitenyésztője nevét viseli (Friedrich Louis Dobermann 1834.01.02 – 1894.06.09.).

Története

Dobermann úr adószedő volt, de egyúttal ellátta a gyepmesteri és sintéri teendőket is, így feladatai közé tartozott, hogy a kóbor kutyákat befogja. Ezek közül választotta ki a legvadabb egyedeket, amelyeket aztán a pároztatások során felhasznált. A fajta tenyésztésében a legnagyobb szerepet az ún. "mészároskutyák" játszották, amely akkoriban egy tudatosan szelektált "fajtának" számított, amelyek a mai rottweiler korai ősének tekinthetők. Ezeket az elsősorban Türingiában előforduló fekete-rozsdabarna jegyekkel rendelkező juhászkutyákkal keresztezték. Dobermann úr ezeket a keverék egyedeket használta fel tenyésztő munkája során az 1870-es években.

Alkalmazása

Ez a "fajta" nem csak mint éber jelzőkutya, hanem mint őrző-védő feladatokra kiválóan alkalmas munkakutya- és házi kutya került be a köztudatba, a XX. század elejétől pedig rendőrkutyaként is széles körben elterjedt. A dobermann tenyésztés célja egy középnagy, erőteljes, izmos felépítésű kutya létrehozása, amely tömegessége mellett igen elegáns és nemes felépítésben testesül meg. A dobermann napjainkban kísérő-, védő- és munkakutyaként alkalmazható, de a családi környezethez is kitűnően alkalmazkodik.

Általános leírása

Elegáns és nemes felépítésű, erős és szikár a testalkata. Régebben vágták a fülét és a farkát, ma már ez szerencsére hazánkban nem divat és a csonkolást egyes országokban szigorúan tiltják. Színe: fekete, barna, kék élesen körülhatárolható rozsdavörös színnel. Általában indokolatlanul áll agresszív kutya hírében, bár fontos hogy már kölyök kora óta határozottan és következetesen neveljük. Könnyen képezhetők, és engedelmes, hűséges házőrzők. Nemcsak bátrak, hanem éberek, mozgékonyak és energikusak is. Mivel erős állatok, mindig figyeljünk rá, ha kisgyerek közelébe kerül.

Méretei

  • Marmagassága: 65-70 cm (kan), illetve 63-65 cm (szuka).
  • Testtömeg: 30-40 kg.
  • Várható élettartam: 10-14 év

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/7a/European_Dobermann.jpg


Drever

Történet

Kialakulása az 1900-as évekre tehető. A westfáliai és a dán tacskókop keresztezésével alakították ki. Kanadában nagy népszerűségre tett szert.

Külleme

Marmagassága 29-41 centiméter, tömege 15 kilógramm. Hosszú törzsű, alacsony növésű állat. Teste oldalról téglalap alakúnak tűnik. Szőrzetében jól körülhatárolt fehér jegyek láthatók a pofáján, nyakán, mellkasán, mancsain és farkának hegyén. Hangos ugatása segít nyomon követni mozgását, különösen az erdőben, ahol termete miatt szinte eltűnik a sűrűben.

Jelleme

Természete éber és barátságos.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/34/Drever_NUCh_Tanjo.jpg


Drótszőrű griffon

Története

Habár írásos feljegyzések már 1545-ben említést tesznek griffonszerű kutyákról, a mai drótszőrű griffon kitenyésztése tulajdonképpen Hollandiában kezdődött az 1873-as évben, és egy fiatal vadász és sportember nevéhez kötődik, akit ma Eduard Karel Korthals néven ismerünk.
Eduard Karel Korthals 1851-ben született Amszterdamban, egy gazdag hajózási cég tulajdonosának gyerekeként. Fiatal korától jobban érdekelte a vadászat és a kutyák, mint édesapjának az üzletei.
1873-ban, 22 évesen, édesapja segítségével áttelepül Németország Hessen tartományába, mely akkoriban híres volt apróvad állományáról. Négy évvel később, barátja, Albrecht zu Solms und Braunfels herceg,megbízza kennelje és tenyészete vezetésével. Ez volt akkoriban Németország egyik leghíresebb vadászkutya tenyészete, melyben főleg angol vizslák (pointerek) voltak, ugyanakkor engedélyezte a fiatal Korthalsnak, hogy griffonok tenyésztésével is foglalkozzon.
Korthals 7 griffon típusú kutyával kezdte a tenyésztést, melyek között volt drótszőrű, gyapjas szőrzetű, valamint egy félkész német vizsla típusú kutya is. A mai griffonok 7 „pátriárkája”: Banco, Hector, Janus, Satan, Donna, Junon és Mouche névre hallgatak. A szűk körű beltenyésztés és szigorú szelekció, végül is 20 év alatt meghozta eredményét; kialakult a ma ismert kitűnő vadászkutya a drótszőrű griffon vagy más néven a Korthals Griffon. Azt, hogy mennyire szigorú tenyésztést folytatott, példázza az a tény, hogy 600 kutyából csak 62 kutyát engedélyezett tovább tenyésztésre.
Eduard Korthalsnak sikerült relatív rövid idő alatt egy olyan vadászkutyafajtát kitenyésztenie, amely sorra elbűvölte a kor híres szakembereit, úgy Németországban, Belgiumban, Franciaországban, mint szülőhazájában, Hollandiában.
1887. november 15-én, Solms herceg és más tenyésztők kérésére lejegyzi a Korthals griffon fajtasztenderdjét, mely a mai napig változatlan.
1888. július 29-én megalakul az első nemzetkőzi griffon klub, a németországi Meinzben, amelyet hamarosan követnek 1895-ben a belgiumi, 1901-ben a franciaországi, 1911-ben a hollandiai, majd 1916-ban az Egyesült Államok-béli griffon klubok.

Külleme és jelleme

A drótszőrű griffon külsejét tekintve megfelel az általános vizslatípusnak. Törzse valamivel zömökebb felépítésű, s lába némileg rövidebb. Feje hosszúkás, szeme sötétbarna vagy sötétsárga, füle lelóg. Jellegzetes szakálla és sűrű szemöldöke van, mely a szemet körülveszi de nem takarja el. Gyengéd és büszke, kitűnő vadász, nagyon ragaszkodó a gazdájához és területéhez, melyet figyelmesen őriz a betolakodóktól. Gyerekekkel gyengéd.

  • Fej

Nagy és hosszú, kemény szőrzet borítja, jól fejlett szakállal és szemöldökökkel.
A koponya nem túl széles, a koponya tető párhuzamos az orrháttal. A stop nem kihangsúlyozott. Az orrtükör mindig barna, az orrész hosszú négyzetes, hossza a koponyával megegyező, enyhe kosorr.
A szemek sötétbarnák vagy sötétsárgák, nagyok és kerekek, a szemöldök körülveszi a szemeket de nem takarhatja el. A szemeknek értelmet kell kifejezniök.
A fülek közepesen hosszúak, laposak, szemmagasságban tűzöttek, lelógók, rövidebb-hosszabb szőrrel borítottak.

  • Nyak

Mérsékelten hosszú, toka és lebernyeg nélkül.

  • Törzs

A törzs határozottan hosszabb mint a marmagasság, 1/20-ad vagy 1/10-eddel.
A hát egyenes, erős. Az ágyéktájék jól fejlett, a mell mély, nem túl széles.

  • Farok

Vízszintesen hordott, a farok hegye lehet kissé felálló, vastagabb szőrrel borított. A farok semmi esetre sem lehet megtört. Általában harmadára vagy negyedére kurtítják.

  • Végtagok

A mellső végtagok egyenesek, vastag szőrrel borítottak, mozgásban mindig párhuzamosak. A vállak jól kötöttek, inkább hosszabbak, erősen ferdék.
A hátsó végtagok hosszúak és izmosak, jó szögelésekkel, sűrű vastag szőrzettel borítva.
A mancsok kerekdedek, ívelt, erőteljes ujjakkal.

  • Szín és szőrzet

Kívánatos az acél szürke gesztenyebarna foltokkal tarkítva, vagy a barnán spriccelt. Megengedett viszont a fehér barna vagy a fehér narancs színű foltokkal. Fekete szín viszont nem lehet a szőrzetében.
A szőrzet kemény, drótos, vaddisznóra emlékeztető tapintással, soha nem lehet göndör vagy gyapjas. Az aljszőrzet finom.

  • Méretek

A kanok marmagassága 55 – 60 cm, a szukáké viszont 50 – 55 cm.

  • Hibák

A fajtastandardtól való bármely eltérés, annak mértékétől függően büntetendő.

Alkalmazása

A drótszőrű griffon egy sokoldalú, univerzális vadászkutya. Lásd a Vadászkutya című szócikket.
A német vizslákhoz képest lassúbb (ez nem feltétlenül hátrány, a terepadottságoktól fűgg!), kiváló orrú és jól fejlett apportírozó képességgel megáldott vadászkutya. Jól dolgozik fácánra és vízi vadra. Minthogy nem nagy területek bejárására való, ideális segítője idősebb sportembereknek.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/4b/Korthalsgriffon.jpg


Dunker

Történet

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Kialakulása Wilhelm Dunker, norvég tenyésztő nevéhez fűződik, aki az orosz harlekin kopót keresztezte más, megbízható szaglású fajtákkal. Az utódok ezért már nem szemmel, hanem szagnyomok alapján kutatták fel a zsákmányt. A dunker az utóbbi időben hazáján kívül is egyre népszerűbb.

Külleme

Marmagassága 47-57 centiméter, tömege 16-22 kilógramm. Kecses, könnyed felépítésű, mégis erőteljes, higgadt, elegáns megjelenésű kutya. Vastag, sima szőrzete rendszerint cserszínű, fehér jegyekkel, a háton kéken márványozott vagy fekete foltos nyereggel. Nagy munkabírású, igénytelen állat. A nagy hideget és a nehéz talajt egyaránt jól tűri.

Jelleme

Természete barátságos és értelmes.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/48/Dunker.jpg


Diavetítő