E, É

 

Entlebuchi havasi kutya

A entlebuchi havasi kutya (entlebucher sennenhund) egy svájci fajta.

Történet

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Entlebuch városából származik, ahol szarvasmarhák őrzésére és hajtására használták.

Külleme

Marmagassága 48-51 centiméter, tömege 25-30 kilógramm. A svájci alpesi pásztorkutyák legalacsonyabb képviselője. Farkát kurtítják, így ennek alapján könnyen azonosítható. Színe rokonaihoz hasonlóan fekete, cser és fehér jegyekkel.

Jelleme

Természete engedelmes és barátságos. Vonzódik a gyerekekhez, ezért nagyszerű társasági kutya. Rendszeres testmozgás híján könnyen elhízhat.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/de/Entlebucher_g%C5%82owa_541.jpg


Erdélyi kopó

Az erdélyi kopó jelenleg a legveszélyeztetettebb helyzetben lévő Magyarországról származó kutyafajta. Standeisky Andor kutatásai szerint a kelta kopó és a tatár kopó kereszteződéséből ered. Bár a kynológusok önálló fajtának ismerik el a környező országok fekete-vörös kopóit, zoológiailag mégis egyazon fajta helyi változatainak kell tekintenünk az erdélyi, szlovák, lengyel és osztrák kopókat, melyek közül az eredeti formát legjobban az erdélyi és a szlovák őrzi. A kopózás idejétmúlt vadászmód, a legtöbb országban rendelet tiltja. Az erdélyi kopó is kihalóban volt már, az utolsó pillanatban azonban mégis sikerült megmenteni ezt a valóban ősi magyar kutyafajtát. Vadászati jelentősége nincs, nem is kimondottan szobaállat, kultúrtörténeti értéke miatt azonban a fajta fenntartása mégis kötelességünk. "Élő múzeumunkban" van a helye.

Története

Már honfoglaló őseink is előszeretettel használtak a vadászatokon kopókat segítőnek, s amikor megérkeztek a Kárpát-medencébe, ezek a kopók keveredtek az itt élő népek kutyáival, köztük a kelta kopóval. Az Árpád-házi királyok idején alakult ki a mára kihalt pannon kopó, amely az erdélyi kopó és a magyar vizsla elődjének tekinthető. Kopókat a Képes krónika miniatúráin is ábrázoltak, első írásos említésük 1237-ből származik. A magyar királyok, nemesek rendkívül szerettek kopókkal vadászni, a magyar nemesi udvarhoz hozzátartozott a kopófalka. Az Erdélyben kialakult kopót először serlegeket díszítő domborműveken ábrázolták az 1600-as években.

A 19. században az erdélyi kopó meglehetősen elterjedt volt mind Magyarországon, mind Erdélyben. Két változata alakult ki: a rövidlábú erdélyi kopó és a hosszúlábú erdélyi kopó. A rövidlábú változatot bokros területen apróvadra, a hosszúlábú változatot erdei vadászaton nagyvadra használták. Ma az FCI csak a hosszúlábú változatot ismeri el, de a rövidlábú erdélyi kopót is tenyészti néhány tenyésztő, akik szeretnék elismertetni tizedik magyar fajtaként.

Első részletes leírása Czynk Edétől származik 1901-ből. Törzskönyvezése a 20. század elején kezdődött, de az I. világháború után meg is szakadt. A két világháború között is népszerű kutya volt, de az 1947-ben hozott román rendelet kiirtandó dúvadnak minősítette a többi kopóval együtt, s ezzel szinte halálra ítélte a fajtát. Szerencsére voltak elkötelezett hívei, akik megmentették az erdélyi kopót. Amikor Budapesten az 1968-as vadászati kiállításra készültek, és a magyar vadászkutyákat szerették volna bemutatni, kiderült, hogy az FCI az erdélyi kopót kihaltnak véli, hiszen évtizedek óta egyetlen almot sem jelentettek be. Ennek ellenére 1968-ban sikerült Erdélyben találni egy vadászt, aki a tiltás ellenére is tenyésztette a kopókat. Tőle származik az a két egyed, amelyekkel újraindult a magyarországi kopótenyésztés: Állatkerti Morzsi és Állatkerti Réka.

A standard elkészülte után az FCI hivatalosan is elismerte az erdélyi kopót kilencedik magyar kutyafajtaként. A romániai rendszerváltás után több kopó került elő, amelyet bevontak a hazai tenyésztésbe. Ma már Erdélyben vadászversenyeket rendeznek kizárólag erdélyi kopók részére. A fajta ennek ellenére sincs megnyugtató helyzetben, hiszen létszáma kicsi, munkája nincs, mert Magyarországon a kopózás tiltott tevékenység. Kiutat népszerűségének, ismertségének növekedése, új feladatkörének megtalálása jelenthet, hiszen a mudit is ez mentette meg a kihalástól.

Külleme és jelleme

Az erdélyi kopó az egyik legelegánsabb kutyafajta. A hosszúlábú változat fekete cservörös jegyekkel és fehér jelzésekkel, marmagassága 55–65 cm, a rövidlábú változat zsemlyesárga fehér jegyekkel, marmagassága 45–50 cm. Testtömege hosszú lábú változat: 30–35 kg,rövid lábú változat: 22–25 kg.Várható élettartama 14 év. Rövid szőre különösebb gondozást nem igényel. Használatából adódóan teste atletikus felépítésű, szikár, izmos, mozgása kiegyensúlyozott, elegáns. Egész megjelenése nemességet, harmóniát tükröz.

Az erdélyi környezeti viszonyok a kopót szívós, bátor kutyává tették. Igénytelen és alkalmazkodó, a terelőkutyákkal ellentétben nem bőbeszédű, feleslegesen sohasem ugat. Játékos és gyermekszerető természete ideális családi kedvenccé teszi anélkül, hogy szüksége lenne kényeztetésre. Idegenekkel szemben tartózkodó, bizalmatlan, de gazdájához nagyon ragaszkodik. Nyugodt természete, tanulékonysága miatt lakásban és kertes házban egyaránt tartható. Bátorsága, hűsége alapján jó házőrző válik belőle. De sohasem szabad elfelejteni, hogy az erdélyi kopó elsősorban vadászkutya, aki ősi ösztöneinek csak nehezen tud ellenállni. Póráz nélkül sétáltatni csak a legnagyobb körültekintéssel szabad, hiszen elég egy felugró nyúl, és kutyánk hanyatt-homlok rohan utána és talán soha nem tér haza. Ezért nagyon fontos az erdélyi kopó megfelelő képzése, a rengeteg séta, játék, amellyel mozgásigényét a gondos gazda kielégíti

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d8/Erdelyi_kopo_VadaszNimrodSzeder01.jpg


 

Amerikai eszkimó kutya

Az amerikai eszkimó kutya (toy American Eskimo) egy angol fajta.

Történet

Kialakulása az 1900-as évekre tehető. A német spiccből kialakított fajta. Az amerikai tenyésztők az egyszínű, fehér példányokat részesítették előnyben, így ennek a színváltozatnak tiszta vonalban való előállításra törekedtek. Három méretben tenyésztik. Tekintet nélkül a méretre mindhármat egy standard szerint értékelik.

Külleme

Marmagassága 28-31 centiméter, tömege 3-5 kilógramm, de a leírás a toy típusra vonatkozik. Pofája, szőrzete, farka a spiccekéhez hasonló. Rókára emlékeztető, hegyes orra és felálló füle van. Zászlós farka hátára kunkorodik. Szőrzete hosszú és sűrű. Kis termete ellenére erőteljes testalkatú, izmos, háta széles és erős. Leggyakrabban egyszínű fehér, ritkán krémszínű.

Jelleme

Természete engedelmes és ragaszkodó.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e3/American_Eskimo_Dog_portrait_above.jpg


Kanadai eszkimó kutya

A kanadai eszkimó kutya (eskimo dog) egy kanadai fajta.

Történet

Kialakulása Kr.e. 1000 körül. Évszázadokon át fontos szerepe volt az északi ember életében.

Külleme

Marmagassága 51-69 centiméter, tömege 27-48 kilógramm. Az északi sarkvidékről származó fajta. Minden kutyaszínben tenyésztik. Fülei felállók, farkát hátára kunkorítja. Tömött bundája erős fagyban is megvédi a lehűléstől.

Jelleme

Természete elszánt és barátságos. Határozott bánásmódot igényel.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cb/Buttonhead-1.jpg


Eurázsiai

Az eurázsiai (eurasier) egy német fajta.

Történet

Kialakulása az 1940-es évekre tehető. Kialakulása a német Julius Wipfel von Weinheim nevéhez fűződik. Vérvonalában csau-csau, farkasspicc és szamojéd spicc szerepel. A német Kennel Klub az 1960-as években jegyezték be a fajtát.

Külleme

Marmagassága 48-61 centiméter, tömege 18-32 kilógramm. Pompás, dús szőrzetének köszönhetően vonzó küllemű, középtermetű eb. Szőre közepesen hosszú, így testarányai jól kivehetőek. A spiccek fajtacsoportjának egyik legújabb képviselője.

Jelleme

Természete önálló és éber. Érzékenysége miatt gyengéd bánásmódot igényel.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/ce/Hunde_gesicht.JPG


Diavetítő