H

 

Halden kopó

Történet

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Nevét a Norvégia délkeleti részén a svéd határ közelében elterülő Halden városáról kapta. Svéd, német és angol fajták keresztezésével alakították ki.

Külleme

Marmagassága 51-64 centiméter, tömege 23-29 kilógramm. Háromszínű eb, fehér alapon változatos alakú fekete és cser jegyekkel. A négy elismert "stövare" fajta közül a legnagyobb termetű.

Jelleme

Természete élénk és ragaszkodó. Más norvég kopóhoz hasonlóan nem falkakutya, ezért kedvencként is

tartható.

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/07/Haldenstovare.jpg


Hamilton-kopó

Történet

Kialakulása az 1800-as évekre tehető. Nevét tenyésztőjétől A. P. Hamiltontól, a svéd Kennel Klub alapítójáról kapta, aki az angol rókakopót és a nyulászkopót német kutyafajtákkal - a már kihalt Holstein kopóval valamint hannoveri vérebbel - keresztezte. Először 1968- ban Nagy-Britanniában mutatták be svéd rókakopó néven.

Külleme

Marmagassága 51-61 centiméter, tömege 23-27 kilógramm. Jó felépítésű, nagyszerű állóképességű kutya. A talajviszonyoktól és az időjárástól függetlenül, céltudatosan, kitartóan követi a vad nyomát. Őshazájában mély hóban is vadásznak vele. Ha kikerült gazdája látóteréből, szaggatott ugatással, csaholással jelez.

Jelleme

Természete mozgékony és bátor.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/52/Hamiltonstovare_600.jpg


Hannoveri véreb

Történet

Kialakulása az 1700-as évekre tehető. A Hannover környékén élő vadőrök alakították ki nehéz testű, illetve könnyebb csontozatú vérebek keresztezésével. Mind a mai napig munkakutyaként tartják, finom szaglását különösen nagyra becsülik.

Külleme

Marmagassága 51-61 centiméter, tömege 38-44 kilógramm. Erőteljes felépítésű, viszonylag rövid lábú eb, amelyet elsősorban a megsebzett vad felkutatására és megállítására tenyésztettek ki. Gyakran feltűnő, fekete maszkot visel.

Jelleme

Természete nyugodt és hűséges.

Fájl:Posokowiec hanowerski pl1.jpg


Nyulászkopó

Történet

Kialakulása az 1200-as évekre tehető. Vérvonalában a rókakopó, az angol agár és a foxterrier szerepel. Az első nyulászkopófalkát 1260 táján alapították, amely 1260 táján alapították, amely aztán 500 éven át fennmaradt.

Külleme

Marmagassága 46-56 centiméter, tömege 22-27 kilógramm. Arányos testű, középtermetű, többnyire trikolór változatban tenyésztett, fáradhatatlan eb. Minden kopó színben előfordulhat, de leggyakrabban fehér, sárga és fekete. Nem túlságosan gyakori, mivel termetesebb rokona, az angol rókakopó népszerűbb nála.

Jelleme

Természete élénk és barátság.

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/41/Harrier_%28dog%29.jpg


Havannai pincs

Kialakulása

A legelső társasági kutyafajták egyike.

A gyökerei a mediterrán térségből származnak, de Kubában tenyésztették ki. A fajta valamikor az 1700–1800-as években alakult ki. Eredetére nézve pontos adatokkal nem rendelkezünk, a különböző források kis termetű uszkárokat, bolognai pincseket, máltai selyemkutyákat vagy vízispánieleket jelölnek meg a fajta őseiként.

Az 1959-es forradalom után Kubában gyakorlatilag kipusztultak a bichonok. Mindössze három családról lehet biztosan tudni, hogy menekülésükkor havaneseiket is magukkal vitték Kubából. A Perez és a Fantasio család az Egyesült Államokban, Senor Barba pedig Costa Ricában telepedett le, több mint egy évtizeden keresztül kizárólag az ő erőfeszítéseiknek köszönhetően maradt fenn a fajta.

Magyarországra az első két havaneset, Danit és Dorkát 1988-ban hozták be Moszkvából.

Mérete és színe

Marmagassága 25-35 cm, súlya nem haladhatja meg a 6 kg-ot.

Színe nagyon változatos, lehet fehér, krém, pezsgő, vörös (havannai szivar színű, egyes források szerint innen ered a fajta neve), csokoládé, fekete vagy ezüst. Gyakoriak a többszínű változatok is. Születési színük majdnem minden esetben változik, néhány árnyalattal világosabb lesz, de az is előfordul, hogy a születési szín mélyebb tónusúvá válik felnőtt korára.

Ápolása

A havanese, mint minden hosszú szőrű fajta, rendszeres szőrzetápolást igényel. A napi fésülés mellett kevésbé tud összecsomósodni a szőrzet, tehát gyorsabban, és kevesebb szőrveszteséggel végezhetjük ezt a műveletet, továbbá a kutya is jobban hozzászokik az ápoláshoz. Tévhit, hogy nyáron melege van, a havanese, mint tudjuk Kubából származik, ahol az itthoninál jóval forróbb a klíma. Ezeknek a kutyáknak ehhez alkalmazkodott a szőrzete, jól szellőzik, miközben védi a bőrt a tűző napsugaraktól. A fürdetés általában havi egy maximum két alkalommal ajánlott, de ez a kutya bőrének érzékenységétől függően változhat.

Jelleme

Rendkívüli kedvességgel és hihetetlen intelligenciával rendelkezik.

Bichon havanese

Igazi társasági kutya, ami azt jelenti, hogy nagyon igényli az emberek közelségét: játékot, szeretetet, kedveskedést, törődést. Elvárja, hogy gazdája folyamatosan foglalkozzon vele és imád a középpontban lenni. Fajtársaival jól kijön, a gyerekekkel szemben jóindulatú és barátságos. A havanese mozgása természeténél fogva vidám, könnyű, és rugalmas.


Horvát juhászkutya

Testfelépítése

Közepes termetű kutya fajta. Feje ék alakú, füle felálló. Háta rövid, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Farkát kurtítják. Szőre közepesen hosszú valamint hullámos vagy göndör. Mindig fekete, de a mellkasán és a lábujjai végén fehér jegyek megengedettek. Marmagassága 40-50 cm között van, hossza ennél 10%-kal nagyobb. Manapság egyes kutyák ennél is magasabbra nőnek, ami valószínűleg a jobb életkörülményeknek tudható be. Farkát gyakran kurtítják, egyes kutyák pedig farok nélkül vagy rövid farokkal születnek. Ha mégis meghagyják, akkor sarló alakban a háta fölé kunkorodik.

Temperamentuma

Éber, temperamentumos, nagyszerű alkalmazkodóképességgel megáldott, aktív, vidám, tanulékonyeb. Fontos számára a szoros kapcsolat a gazdájával, egygazdás kutya. Sok foglalkozásra és következetességre van szüksége, különben túlságosan ugatós lehet és rombolhat is. Még ma is erős a terelőösztöne. Idegenekkel szemben általában bizalmatlan, főleg, ha fiatal korában nem szocializálták eléggé.

Alkalmazása

A legtöbb kutyás sportra alkalmas. Elsősorban terelésre használják, de komoly sikereket értek el vele agilityben, őrző-védőben, obedience-ben is. Ezen kívül kiképezhető mentőkutyának is. Rendkívül intelligens fajta. Egyes pásztorok szerint kutyájuk képes megkülönböztetni minden egyes marhát a gulyában név alapján.

Gondozás

Hosszú életű, egézséges fajta. Szőre nem igényel sok ápolást.

Eredete

Az első leírás a 14. századból származik. Azóta nem sokat változott se a kinézete, se a belső tulajdonságai.

Az első írásos dokumentum 1374-ből származik Đakovo egyházmegyéből, ahol Canis pastoralis croaticusként említik a fajtát. Ebben Petar, Đakovo püspöke az általános leíráson túl azt is megemlíti, hogy a horvátok, mikor a 7. században bevándoroltak erre a területre, már akkor is használták ezeket a kutyákat. A szervezett tenyésztést Dr Stjepan Romić professzor kezdte el 1935-ben, az FCI 1969-ben ismerte el önálló fajtaként.

Rokon fajta

Legközelebbi rokona a mudi. A két fajta közötti különbség laikus számára szinte felismerhetetlen, de azért vannak támpontok, amik alapján meg lehet őket különböztetni:

  A mudi standardje szerint A hrvatski ovcar standardje szerint
Marmagasság Kanok 41-47 cm (ideális a 43-45 cm), szukák 38-44 cm(ideális a 40-42 cm) 40-50 cm között (kan és szuka vegyesen)
Fajtajelleg Spicc-jellegû Német juhász-jellegű
Fej Enyhén megnyúlt, elkeskenyedõ. Hossza a marmagasság 42 %-a Aránylag könnyû, ék alakú, a marm. 45 %-a
Koponya Enyhén domborodó. (Fényes szerint a "fejhátulja gömbölyded", vagyis a mudinál nem kifejezett a tarkóbúb. Fontos fajtajelleg!) Lapított koponyatetõ, felülrõl nézve ovális. Jól látható nyakszirt.
Arcorr Spicc-jellegû Német juhász-jellegû
Fülek Felálló, fordított V-alakú, HEGYES végû, jól szõrözöttek, a szõrszálak a fül peremén is túlnyúlnak. A fejhossz 45 %-a Félig vagy egészen felálló, V alakú, a fül szõrzete a széle felé rövidül
Homlok Enyhén barázdált, enyhén domború A homlokbarázda nem kifejezett
Mar Kifejezett és hosszú Nem kiemelkedõ, alig érzékelhetõ
Szín Fényesfekete, fehér, barna, vörös, hamvas, zsemlefakó, maszkos fakó, cifra /merle/. A szürke, a barna és a vörös mudik pigmentje a kutya alap-színével harmonizáljon. Csak fekete lehet, kismértékû fehér jegyek a mellkason és a végtago-kon megengedettek.
Szőrzet Testszerte 3-7 cm hosszú, erõsen hul-lámos, esetleg csigás, de sohasem gön-dör. A könyökön és a combok hátulsó felületén a leghosszabb, itt határozott szõrzászlót képez. A fül szõre a pere-mén is túlnyúlik, szerteálló. Testszerte 7-14 cm hosszú, arány-lag lágy, hullámos, esetleg göndör is lehet. Dús aljszõr. A mellsõ vég-tagok lábtõig érõ szõrzászlók. Há-tul csánkig érõ "gatya". A fülszõr-zet gyenge.
Mozgás Aprózva, tipegve lép, vágtája térnyerõ Mérsékelten hosszú lépés, kedvelt jármódja az ügetés.
Törzshossz A marmagasság 103 %-a A marmagasság 110 %-a
Nyak Kissé ívelt, izmos, közepesen magas illesztésû Mélyen indul, jól elkerekedett, dús szõrzetû

Fájl:Gera062005sed.jpg


Hosszúszőrű német vizsla

A fajta kialakulása és általános jellemzése

Kialakulásáról igen keveset tudunk. Anatómiai jellege alapján azonban a legvalószínűbb a régi spánielekből származtatott eredet. A spánielek Franciaországon és Anglián át kerültek a mai Németország területére, ahol a helyi vadászkutyákkal keveredtek. Valószínűnek tűnik, hogy a fajta ősei közösek a többi hosszú szőrű német vadászkutyafajtával, a német fürjészebbel, valamint a kis és nagy münsterlandival. A spániel vérre enged következtetni e fajták vízszeretete is.Legszívesebben vízi (vadliba, vadréce) és apróvad (nyúl, fogoly, fácán) vadászatokra használják.

  • Nagyság és súly

A német standard a kanok marmagasságát 60-70 cm, ideálisan 63-66 cm, a szukák marmagasságát 58-66 cm, ideálisan 60-63 cm-ben állapítja meg. Súlyuk kb. 30 kg.

  • Fej

Erőteljes, de száraz feje a szetterekére emlékeztet. Az arc és arckoponya aránya 1:1. Az arckoponya erős,az orrhát enyhén ívelt. Az orrtükör nagy, barna. A koponyatető széles, a nyakszirti dudor nem túlságosan hangsúlyozott. A szemek középnagyok, oválisak, nem túl mélyen ülök. A szemhéjak jól zárnak. A fülek magasan és szélesen tűzöttek, szépen simulnak a fejhez. Mennél sötétebb a szivárványhártya színe, annál jobb.

  • Nyak és törzs

A nyak erős, izmos, de ugyanakkor nemesen ívelt. A törzs lehetőleg négyzetbe írható, vagyis a marmagasság megegyezik a törzshosszúsággal. A mar jól fejlett, a hát feszes. A mellkas mély és széles. A bordák szépen íveltek. Az ágyéktájék egyenes és izmos, a far széles és enyhén lejtős. A farok középmagasan tűzött, munka közben vízszintesen hordott. Régebben a farok utolsó 3-5 csigolyáját csonkolták, de újabban meghagyják a teljes farkát. A végtagok erős csontozatúak és izmosak. A lapockák hosszúak és dőltek, nagy mozgáslehetőséget biztosítanak.

  • Szín és szőrzet
Barna hosszúszőrű német vizsla

A szőrzet hossza és minősége a fajta egyik fontos követelménye, ezért erre igen nagy gondot kell fordítani. A fényes, erős szálú, de nem durva szőrzet enyhén hullámos és hosszú kell hogy legyen. A fejen – a fülek kivételével – a szőrzet rövidebb. A háton és az oldalakon 3-5 cm hosszú, enyhén hullámos. A nyakon, a has alatt hosszabb, a lábak hátsó élén, valamint a farkon zászlót alkot (nem kurtítják). Színe általában gesztenyebarna barnásderes, ritkábban tigriscsíkos vizslafajta. A mellen a fehér jegy nem hiba. Előfordulnak fehér alapon barnán foltos egyedek is.

  • Hibák

A szőrzet hibái kizáró jellegűek. Minden alkati hiba, lásd a rövidszőrű német vizslanál tárgyaltakat.

Alkalmazása

Sokoldalú, mindenes vadászkutya, szigorú irányelvek szerint tenyésztik komoly vadászati teljesítményekre. Különösen nagy súlyt fektetnek a vízi munkára és a csapázásra, az apróvad elhozására és a szép, tiszta ívű keresésre. Vadászoknak való, akiknél kiélheti vadászösztöneit, ezért csak vadászoknak adják el őket.


Hovawart

Története

A hovawart neve a középfelnémet hova = udvar és wart = őrzőszavakból alakult ki. Hovawarth, hofwart illetve Hofward néven már a középkori írásokban is szerepel, például a szász tükörben vagy a sváb tükörben, anélkül azonban, hogy a külleméről szó esne. A 19. század elejéig a német nyelvterületen a hovawart megnevezést a házőrző kutyákra is használták.

A 19. század végén írták le először a hovawartot olyan házőrző kutyaként, amely kinézetében megfelel a mai fajtaleírásnak. A 20. század elején Kurt Friedrich König és apja, Bertram König olyan kutyákat keresve, amely a helyzetnek megfelelően viselkedik, újra- és újra rábukkantak ezekre a lógófülú, erős csontozatú jószágokra. Az első világháború után más fajtákkal végzett sikertelen kiképzési kísérletek után Königék arra jutottak, hogy ezt a középkori tipikus paraszti kutyát kell fajtaként tenyészteni. Újfoundlandit, leonbergit, német juhászkutyát és kuvaszt keresztezve, egy olyan fajtához jutottak, amely külsejét tekintve hosszú szőrű és logó fülű, viselkedését illetően pedig valódi őrző- és védő fajta. Az viszont valószínűleg csak legenda, hogy afrikai vadkutyát is felhasználtak volna a tenyésztéshez. A hovawartot 1937-ben ismerték el önálló fajtaként.

Külleme és jelleme

Hosszú szőrű, erőteljes testalkatú, közepes méretű kutya. Könnyen kiképezhető, fegyelmezett és éber, mindamellett jóindulatú és kiegyensúlyozott. A házőrzésen kívül mentő- és kereső feladatokra is használható. Könnyed mozgású, jó futó és ugró. Három színváltozata a fekete, szőke és rajzos.

Méretei

A testhossz és a marmagasság aránya min. 110-115%. A marmagassága 63-70 cm (kan), illetve 58-65 cm (szuka).

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b9/Hovawart_black_and_tan.jpg


Diavetítő